Ha már így berobbant a tavasz (sajna csak átmenetileg), végre-valahára tényleg elkezdtem megint futni. Mielőtt ez is bekerül a folyton halogatott és soha meg nem valósuló terveim közé :) Nagyon vágytam már rá, csak ugye itt volt a talpamon a szemölcs, de most már lassan tényleg búcsút veszünk egymástól, szóval nem volt mire várnom.
Tulajdonképpen nem is volt rossz így elsőre. Hanem még rosszabb :) Oké, tudom, hogy több év kihagyás után ne várjak csodát, de akkor is kiábrándító, hogy az ember ennyire el tudja veszíteni az állóképességét, holott amúgy sportol, csak éppen más dolgokat. Úgy tűnik, a futás tényleg külön műfaj ebből a szempontból.
Szóval elmentem, és egyetlen percét sem élveztem, még utólag sem szépült meg :)) Közben eszembe jutott a hajdani első futásom. Olyan nyolc évvel ezelőtt történt, amikor elhatároztam, hogy nézzük meg ezt a futás-dolgot. Csak úgy poénból, mert miért ne. Nyilván mindenféle koncepció nélkül. Felhúztam a parádés kis szemétlevivős sportcipőmet, és nagy lendülettel (a koordinációt teljesen mellőzve) nekiiramodtam. Olyan két kilométer után eljutottam arra a pontra, hogy menten behányok, és mindjárt összeesem, és "haljakmeg, ha én ezek után még egy lépést is futok". Miután összeszedtem magam, el is kezdtem sétálni hazafelé, csak rájöttem, hogy mivel már eléggé messzire kerültem otthonról, ez így most gyalogolva baromi hosszú és unalmas lenne. Ezért jobb híján csak-csak elkezdtem megint futni. És láss csodát, ez már egész jólesett, a hányingerem is elmúlt, és vidáman, mintha mi sem történt volna, hazakocogtam. Hát így esett az első találkozásom a futással (és a pulzuskontroll módszerével :))) Utána persze rákattantam, pár évig elég rendszeresen eljártam, sőt egyszer még egy félmaratont is futottam itt Luxemburgban, a Moselle folyó mentén.
Aztán különböző nyűgök (sérülések) miatt néhány évre abba kellett hagynom. Illetve lehet, hogy simán újrakezdhettem volna előbb is, mert még az sem biztos, hogy a futás volt a bűnös, csak valahogy félelemből meg babonából sose mertem. Ez a mostani próbálkozásom sem lejátszott meccs még. Próbálom ésszel és fokozatosan csinálni, futást-gyaloglást váltogatva, de az ízületeim egyelőre nem igazán örülnek neki. Nagyon szomorú lennék, ha végül kiderülne, hogy ebben a korban (és az ízületi problémákra való hajlamom miatt) nekem inkább már kerülnöm kellene a futást. Még valami kivizsgálásra elmegyek majd, hogy ezt kiderítsem, és ha így lesz, el fogom fogadni, végül is annyi jóféle sport létezik még. Csak a futásban van valami, amit semmilyen más mozgásforma nem tud megadni. Úgyhogy kicsit izgulok, túlzottan bizakodni még nem merek, de mindent megteszek a magam részéről, hogy rendesen felépítsem és fenntarthatóvá tegyem. Mellette persze nyújtok, mobilizálok is szorgalmasan. Nem lehetetlen egyébként, hogy sikerülni fog, mert az eddigi lerobbanásokban a saját meggondolatlanságom is benne volt (sokszor hajlamos vagyok túltolni a dolgokat, ugye). De talán most, ennyi évvel öregebben egy kicsit okosabb is leszek. Nem biztos, de nem kizárt :)
Közben meg továbbra is tombol a tavasz, és a rengeteg meló mellett igyekszem minél többször kiszabadulni, hogy kiélvezzem ezeket a napokat. Most a hosszú hétvégén különösen szép idő volt, így többször is elmentem hosszabb sétákra itt a környéken. Íme néhány friss kép, inkább csak alibiből, hogy elsüthessem a lábatlangyík fotóját, akivel most először sikerült találkoznom itt fent az erdőben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése