valami van a levegőben

Megvan még ez a régebbi szám a Halott Pénztől? Most csütörtökön voltak koncertezni Luxemburgban, el is mentünk és buliztunk egy hatalmasat a helyi magyarokkal. Nem nagyon szoktuk az ilyesmit kihagyni, mert viszonylag ritkán lépnek fel nálunk otthoni előadók. Azt kell mondanom, hogy szuper volt, jól odatették magukat ők is meg mi is :)

Most külön örültem nekik azért is, mert mostanában nagyon jó magyarnak lenni, és jólesett, hogy elhoztak nekünk egy kis hazai levegőt. Az utóbbi napokban fura dolgot vettem észre magamon. Én csak most kezdtem el úgy igazán örülni ennek az egész rendszerváltás-dolognak. Amikor meglett az eredmény, akkor csak valami zsibbadt örömöt éreztem, inkább csak valami olyasmit, hogy "vége van". Hogy vége tudott lenni. Hogy megtörtént a lehetetlen. De a végén ott állt egy nagy kérdőjel. És mostanában elkezdtek jönni a válaszok. Gondolom, most sokan vagyunk úgy vele, hogy árgus szemekkel figyelünk, keressük a hibákat, a lehetséges "red flageket", mert nehezen merünk már hinni. De ahogy látom a konkrét terveket, ahogy jönnek a miniszteri kinevezések, egyik a másik után, olyan nevekkel, hogy mindegyiktől egyenként leesik az állam, akkor azért nehéz nem bizakodni egy kicsit. Persze ez még csak az érem egyik oldala, hiszen a legjobb szándék és a legmagasabb szintű szakértelem mellett is kérdéses, hogy ezt az óriási gazdasági és társadalmi kárt hogyan és mikorra lehet helyrehozni, de én most valami jóféle izgalmat és reményt érzek. Olyan jó lenne, ha ez most sikerülne. Ha nem (csak) "túl szép", hanem igaz is lenne.

Aztán a hétvégén folytatódott a pozitív energiák áramlása :) Még a koncerten egy barátnőmmel kitaláltunk egy remek tervet szombatra, ami úgy nézett ki, hogy elvisz a szemölcsfagyasztásra (most amúgy egyedül voltam a hétvégén), és utána, ha tudok járni (ez mindig kétesélyes), teszünk egy túrát a közeli erdőkben. Az adta az egész terv apropóját, hogy a doki Echternachban van, ami egy szép kis városka félórányira tőlünk, erdőkkel-dombokkal körülvéve, és egy csomó túraösvény indul ki innen. A terv egészen odáig teljesült, hogy tudtam járni :) Utána viszont - egy barátunkkal kiegészülve - végül maratoni teraszozás lett a dologból. Bár közben folyamatosan fogadkoztunk, hogy de most már tényleg elindulunk, végül győzött a napsütés meg a rengeteg megbeszélni való aktualitás, így végül elengedtük a dolgot :D Azért a végén becsületből körbesétáltuk a tavat, és nem bántuk meg, mert hihetetlenül szép volt. Teljes gőzzel tombol a tavasz, virágzik minden, ezerféle illat száll a levegőben (meg én eleve a tó illatát is nagyon szeretem), közben ricsajoznak a madarak, mindenfelé boldog emberek sétálgatnak... Meg is állapítottuk, hogy ez pont így volt a tökéletes program. Én annyira nem akartam abbahagyni, hogy másnap is visszajöttem egyedül :) Először is kipróbáltam a kaját a parti étteremben (előző nap csak ittunk itt), aztán bepótoltam az elmaradt túrát. Pont egy MTB-rendezvény volt, úgyhogy folyton ugrálhattam ki a szűk ösvényről fel a meredek hegyoldalba, a bringások meg nem győztek hálálkodni :) Utána a fűben heverészve haladtam egy csomót az anatómiatanulással is, a végén meg söröztem egyet a bringás befutónál. Nagyon kerek kis nap volt, igazi hamisítatlan énidő, kellene többször ilyet csinálnom.

Még Echternach kapcsán muszáj elmesélnem azt a vicces tényt, hogy nekem különleges kötődésem is van a városhoz. Tizenöt évesen voltam itt egy egyhetes diákcserén a gimnáziumi franciás csoportommal. Akkor jártam először Nyugat-Európában, és teljesen lenyűgözött ez a  "mesevilág", ahogyan akkor megéltem ezt az egész élményt. Ha akkor valaki azt mondja, hogy egyszer majd ebben az országban fogok élni, hát... minimum szkeptikus lettem volna :)   

 

Echternach főtere

 

 

 

Ezt a bandát másnap is viszontláttam