újra itthon

Immár bő egy hete hazatértem Budapestről, szóval itt az ideje felvenni itt is a fonalat :) De mielőtt ezt megtenném, megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki az előző bejegyzés után privátban írt nekem, vagy beszéltünk, vagy akár még valamilyen gyakorlati segítséget is kaptam tőlük. Nagyon jólesett ez a sok érdeklődés, támogatás és együttérzés, tényleg sokat jelent.

Nekem a magyarországi látogatások mindig több szempontból is kicsit megterhelőek (aki szintén külföldön él, talán érti, miről beszélek), a mostani helyzetben pedig ez nyilván meghatványozódott. Szóval most kifejezetten megkönnyebbülés volt hazajönni a megszokottba, és érdekes módon annyi energiám lett, hogy hiába várt rám rengeteg feladat, lelkesen és tettrekészen álltam neki mindennek. Sőt még kerestem is magamnak némi pluszfeladatot, mert még Budapestről bevállaltam egy kis önkéntes munkát a hazatérésem utáni első napokra. Tagja vagyok az itteni Vegan Societynek, és a WhatsApp-csoportban kerestek jelentkezőket a soron következő hétvégére egy háromnapos nemzetközi állatvédő konferenciára vegán süteményeket sütni, amiket ott a résztvevőknek árusítanak majd. Azonnal rá is ugrottam, mondván, hogy ez tuti sok örömöt fog majd szerezni, amire most nagy szükségem van, és egyúttal valami jót is tehetek. Már ha a sütik nem lesznek ehetetlenek, és olyan minőségben készülnek el, hogy lehessen értük pénzt kérni :)) Amúgy nem túl gyakran szoktam sütni, de azokat általában nem rontom el (nagyon), mert mindig szigorúan recept után megyek, ezen a téren nem vagyok túl kreatív. Azért kettőnél csináltam előtte próbasütést :) Még jó múltkorában (a céges sütésem után) valaki emlegette itt a vegán zserbót mint potenciális kihívást a jövőre nézve, és jelentem, hogy most ezt meg is valósítottam (mikor máskor, mint amikor tétje is van? :)) De jó lett, azt leszámítva, hogy az élesztő döglött volt (legközelebb már ott lesz talonban a porélesztő), szóval nem lett túl magas a süti, de ízre rendben volt, elég hamar el is fogyott, azt meg a külföldieknek nem kell tudniuk, hogy normálisan hogy szokott kinézni :) A másik két napra almás pitét, illetve áfonyás cheesecake-et csináltam, azoknak is sikere volt, amennyire hallottam. Vicces volt amúgy, mert én a sütiket egyben küldtem el egy önkéntessel, hogy ott helyben vágják fel őket (hogy ne rázódjanak össze az úton, meg amúgy is nekik kellett kitalálniuk az árképzés szempontjából, hogy mekkorák legyenek a szeletek). Lentebb mellékelek egy fotót az almás pite tálalásáról :) Na, szóval egy ideig ez határozta most meg a mindennapjaimat, és nem bántam meg, izgalmas kis kaland volt. Az utolsó tepsi elküldése után csak néztem magam elé (mint Escobar az ominózus mémben), hogy most akkor mit fogok kezdeni magammal? :D

Közben pedig - szintén a minőségi élet jegyében - befoglaltam egy csomó edzést, majd egyszer ezekről is mesélek, hogy miket szoktam sportolni. Főleg súlyzós edzéseket meg pilatest csinálok mostanában, mellette meg igyekszem nem elhanyagolni a nyújtást sem (na jó, egyelőre elhanyagolom), és a napokban voltam kint sétálni is az egyik kedvenc helyemen a folyónál. Ez itt van pár percre tőlünk, és mostanában az egyik legszebb kinti élményem volt. Napsütés, kacsák, csend és hihetetlen nyugalom. Sokszor nehezen veszem rá magam, hogy kimenjek a természetbe, pedig mondják és magam is tudom, sőt ezerszer meg is tapasztaltam, hogy az embert ez tudja a leginkább kikapcsolni és egyensúlyba hozni, mégis van, hogy valahogy hiányzik a motiváció az elinduláshoz. De aztán mindig megtérül az erőfeszítés, szóval mindenkinek jó szívvel ajánlom :)

 

Zserbó in the making

 

Első saját készítésű lekvárom

Almás pite, rusztikus tálalással :)

  

Kis folyónk, az Alzette

Folyó-menti flow