ezért tűntem el mostanában

Egy ideje nem jelentkeztem, de még itt vagyok, csak időközben elég komoly dolgok történtek, és egyszerűen nem voltam abban az állapotban, hogy leüljek blogolni. Ez a nyár vége nagyon nem úgy alakult, ahogyan elterveztem. Bár ez most a legkevesebb. Készültünk elmenni két hétre Szlovéniába, és már épp kezdtük volna intézni a szállást, utazást, amikor egyszer csak jött a hír, hogy anyukám beteg. Nagyon. És bizonyos körülmények miatt a kilátások nem is túl jók. Ez nyilván egy csapásra mindent felülírt, szóval Szlovénia kikerült a képből, és helyette most Magyarországra jöttem egy hétre, meglátogatni anyukámat meg a családot. Még most is itt vagyok, és a közeljövőben várhatóan sűrűbben fogok hazajárni. Nagyon nem könnyű a szitu, sőt még annál is bonyolultabb, mint képzelitek, de próbálom egyben tartani magam, és amennyire csak lehet, megőrizni a normalitás érzetét, pozitív dolgokkal megtölteni az életemet. Hiszen az élet megy tovább, mennie kell. Úgyhogy ennek szellemében megyek én is tovább. Ebben az újfajta helyzetben megint csak realizáltam, hogy milyen csodálatos barátok vesznek körül. Tudják, akikről beszélek. Mindig is nagyon fontosak voltak nekem ezek a barátságok, és igyekeztem ápolni is őket, de ilyen válságos időkben érzi csak igazán az ember, milyen sokat jelentenek. Enélkül most nem is tudom, mi lenne velem. Szóval innen is köszönöm.

Közben lassan vége a nyárnak, jön a szeptember és vele a melóhegyek, de ezt most valahogy nem is bánom. Meg tervezgetek mindenfélét, hogy mivel tudnám jobbá, egészségesebbé és tartalmasabbá tenni az életemet, van is már jó pár elképzelésem. Szóval maradjatok velem, jönnek majd újra a beszámolók, ahogy eddig, többet már nem tervezek eltűnni :) Remélem, jól telt a nyaratok, és kitartást szeptemberre!