egy kis sportkörkép

Ha már a múltkor eszembe jutott, most mesélek egy kicsit arról, hogy állok jelenleg a testmozgással. Volt azért abban egy kis babonásság is, hogy hanyagoltam ezt a témát, mert az utóbbi években lépten-nyomon összeszedtem valami hülye sérülést, aztán jött a kényszerleállás, frusztráció és társai, de most közel egy éve stabilan rendben vagyok, nem is értem :) Viccen kívül, bízom a pozitív tendenciában, mert most tényleg próbálom ésszel csinálni (azaz végre megértettem, hogy sem a fizikai korlátaim, sem az évek múlása ellen nem érdemes küzdeni :))

A nagy szerelem jó ideje a Body Pump. Ez a sport már vagy tíz éve (több-kevesebb kihagyással) jelen van az életemben. Csoportos óra, lényegében egy koreografált erősítő edzés, egy számra (mármint zeneszámra) egy izomcsoportot edzünk, részben súlyzórúddal, részben pedig kézisúlyzókkal, illetve saját testsúllyal. (A mozgásformát amúgy már ismertem régről, boldogult fiatalkoromban "hot iron" néven futott Magyarországon.) A LesMills cég egyik programja, negyedévente szokott kijönni új koreográfia. Ez egy nemzetközi rendszer, tehát egy időben nagyjából ugyanaz megy az egész világon. (Egyszer bementem órára egy spanyolországi nyaraláson, talán Madridban, tök poén volt :)) Biztos azért ragadtam meg a Body Pumpnál, mert nagyon szórakoztató (még úgy is, hogy a zene nem éppen az én világom) és motiváló is, mert a terhelést magad választod meg, és így jól ki tudod készíteni magad szépen követhető a fejlődés. Ehhez jön még a közösségi élmény, és persze kell egy jó oktató, hibátlan ritmusérzékkel és jó nagy tüdőkapacitással :) Én még tíz éve P.-nél kezdtem a Krav Maga Centerben (ahol szigorúan minden mást csináltam a krav magán kívül), viszont ez elég drága hely volt, ezért pár év után inkább átmentem egy gymbe, ahol P. szintén tart heti egy órát. Ehhez már csak a második heti órámat kellett megtalálnom ugyanebben a stúdióban, ami nemrég sikerült is (azért kellett "megtalálnom", mert vannak nagyon inkompetens oktatók is, volt szerencsém egy pár ilyenhez is). Szóval most hetente kétszer járok, és nagyon élvezem. A társasági életet is, ami vele jár, mert a régi krav magás időkből együtt maradt egy kis négyesfogat, akikkel egy évben háromszor fixen találkozunk, és most P. intenzív közösségépítésbe kezdett az összes helyen, ahol órát tart, így mostanában már nagyobb létszámú találkozók is szoktak lenni. Az így megismert új emberekkel is nagyon megtaláltuk a hangot, legutóbb a Schueberfoueren voltunk (ez itt a helyi Oktoberfest), most szeptember végén pedig egy privát karaoke-buli készül :)

 

Edzés utáni vidámság

... és még több vidámság :)

Amit még viszonylag hosszú ideig csináltam, de sajnos nem lett sikertörténet, az a jóga. Mivel vonzanak a kihívások, nyilván a legnehezebb irányzatokra kattantam rá (ashtanga, bikram), jó pár évig jártam is, de a jelek szerint mégsem nekem való :( Vagy legalábbis ezek az irányzatok. Gyorsan fejlődtem és kifejezetten jól ment, de többször is lesérültem, és mint a gyógytornászomnál kiderült, ez azért volt, mert túl hajlékony (azaz hipermobilis/-flexibilis) vagyok. Ez a jógában előnynek tűnhet, de valójában inkább veszélyes. Nagyon látványosan tud az ember kivitelezni bizonyos pózokat, viszont védtelenebb is a húzódásokkal szemben, mert egyszerűen nem érzi a határait, azaz hogy mikor túl sok (míg a kötöttebb felépítésű embereknél ez nagyjából adott). Egy szó mint száz, pár éve kénytelen voltam abbahagyni, de azért nem adom fel, mert maga a jóga fantasztikus dolog, nagyon sokat tud adni fizikailag (erősítés, testtudat) és mentálisan is. Úgyhogy lehet, hogy könnyebb órákat azért még bevállalok majd. Bár én gyakorlatilag mindenben képes vagyok túlzásokba esni, szóval résen kell lennem :)

Jógaórák ráadásul korlátlanul a rendelkezésemre állnak, mert (és itt kanyarodom vissza a mostani sportjaimhoz) pilatesre járok még hetente kétszer, hová máshová, mint egy jógastúdióba :) A pilatesről előtte meglehetősen téves elképzeléseim voltak. Úgy voltam vele, hogy (a brutál jógaóráimhoz képest) nekem ez valószínűleg túl könnyű lenne, és csak szétunnám magam rajta. Aztán a sérüléseim nyomán csak-csak elvonszoltam magam egy pilatesórára, mert erősítenem kellett a törzsemet, és tudtam, hogy ez arra kimondottan jó. Ott aztán kiderült, hogy a pilatesben jóval több van, mint azt én gondoltam. Ha az ember beleteszi a munkát, tehát becsületesen feszít mindenhol, ahol kell, akkor nem is olyan könnyű :) És most már azt mondom, hogy nélkülözhetetlen is a test karbantartásához, főleg, ha ülőmunkát végez az ember, vagy mondjuk gyenge a háta, mint nekem, és valahogy ellensúlyozni kell a többi sportot.

Ha már "többi sport", még egy dolog hiányzik a képből, amivel teljes lenne a boldogságom: a futás. Kardió műfajban jelenleg a gyaloglást és a túrázást űzöm (szívesen írnám, hogy ezerrel, de sajnos ezt túlzás lenne állítani), viszont futni is annyira jó lenne már. Öt éve nagyon benne voltam, még félmaratont is futottam. Amivel viszont nem rendelkeztem akkoriban, az a türelem és a módszeresség :) Ezt ellensúlyoztam jó adag makacssággal, meg is kaptam érte a jól megérdemelt jutalmat, mindenféle lerobbanások formájában. Na, szóval a futás most az én mumusom, nagyon csábít, de még annál is jobban félek tőle. Pedig a gyógytornászom szerint vagyok olyan állapotban, hogy elkezdhetném. Majd talán egyszer óvatosan, apró lépésenként belevágok. Egy kis tudatossággal talán fel lehet ezt még építeni. De már azért is hálás vagyok, ahová most eljutottam, szóval ha ez a jelenlegi felállás hosszú távon fenntartható lesz, nem fogok panaszkodni :)