melóhegyek, meg a (mega)szülinap :)

Hahó, van itt még valaki? :D Őrület, hogy mi folyik itt mostanában. Az elmúlt hetekben reménytelenül kerestem a napjaimban azt az egy órácskát, amikor végre tudnék valamit ide is írni, de egyszerűen nem ment. Hajtás van minden fronton, főleg a munkában. Kezdve azzal, hogy benne vagyok a feliratozó csapatunkban, ami alapvetően egy tök jó dolog, mert teljesen másfajta (kreatívabb) feladat a szokásos fordítási munkámhoz képest. A Parlament minden évben megrendez egy saját kis filmfesztivált, azaz inkább filmdíjat (akkor már csinálok is neki egy kis reklámot, ez a LUX Audience Award), ahol az egész európai közönség számára, az EU összes hivatalos nyelvén bemutatnak néhány filmet (mozikban, illetve online is). Ezekre lehet szavazni, meg nyilván lesz majd győztes is, de igazából mindegyik nagyon jó szokott lenni (én nem is tudnék közülük választani). Nálunk ez azzal jár, hogy a filmekhez saját feliratot készítünk házon belül. Én idén két filmet is megnyertem, az egyiket lektorálni, a másikat pedig fordítani. Most is eszméletlen jók voltak, csak éppen az ilyen típusú munkánál nem spórolható meg sem az időbefektetés, sem a megfelelő mentális állapot (khm) :) Szóval úgy kellett ügyeskednem a dolgaimmal, hogy tényleg oda tudjak figyelni és színvonalas munkát adjak ki a kezemből. Ez nagyjából sikerült is, csak ezzel párhuzamosan futott egy másik nagyszabású feladat is, a mentorálás. Ezt is minden évben szoktam csinálni, most is jelentkeztem lelkesen. Csakhogy az osztályunkról senki más nem tett így :D, úgyhogy a vége az lett, hogy mivel most két gyakornok jött, az enyém lett mindkettő :) Az első tíz napjukban én még aktívan feliratoztam, azt viszont nem tehettem meg (és nyilván nem is akartam), hogy emiatt tőlük vonjak el időt. De óriási szerencsém van, mert nagyon jó fejek és ügyesek, igazi öröm velük dolgozni. Miután a feliratozásnak vége lett, végre teljes gőzzel tudtam erre koncentrálni (mármint a normál munkám mellett). Most már lassan véget ér ez is, október végén lezárul a mentorálás, és onnantól önállóan fognak dolgozni, de ahogy elnézem, ezzel nem lesz probléma :)

Huhh, szóval elég eseménydús hónap áll mögöttem. Na de! Munka ide vagy oda, most már akkor is elmesélem a születésnapomat, még ha ehhez kisebb időutazást is kell tennünk. Vissza egészen szeptember 30-áig :) A véletlenek összjátéka folytán ez a születésnapom egészen rendhagyóan alakult, és biztos, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni. Még tavasszal kezdtünk beszélni a Body Pump-os társasággal egy őszi karaoke-buliról. Az időpontot illetően az oktatónk volt a szűk keresztmetszet, mert általában elég elfoglalt, és az a két kívánsága volt, hogy legyen szeptember vége és egy keddi nap. Amikor bedobta a dátumot, ösztönösen felkiáltottam, hogy nahát, az pont a születésnapom! Több se kellett hozzá, mindenki fellelkesült, hogy ez de jó már, akkor csináljuk tényleg akkor :) Innen nem volt visszaút, az oktatónk foglalt helyet egy étterem különtermében, és a nagy napon megjelent a karaoke-szettjével meg milliónyi lemezzel. Voltunk vagy húszan. Először azt gondoltam, ha már születésnapom van, sütök a társaságnak egy tortát, de aztán ettől eltekintettem, mert az étteremnél komplett vacsorát rendeltünk, és nem akartam nekik rontani a bizniszt (hiszen ugye akkor nyilván desszertet is rendel mindenki). Inkább kis meglepetéscsomagokkal készültem, színes kis Merci-csokigolyókat csomagoltam átlátszó zacskókba. (Kulisszatitok: ilyen tételt, hogy átlátszó mini ajándéktasak, egyszerűen nem találtam sehol a városban - helló, Luxemburg! -, csak olyat, amit alapvetően palánták nevelésére használnak :))), de ez a küllemén szerencsére nem látszott, ráadásul biológiailag lebomló, szóval végül még környezetbarát is lett a megoldás.) Némi éneklés után nekiláttunk a vacsorának, volt előétel, főétel, és aztán... a pincérek nem jöttek vissza felvenni a rendelést a desszertekre. Helyette villany lekapcs, felcsendült egy bizonyos dal, és érkezett egy meglepetéstorta nekem! Kaptam ajándékot is, meg sok kedves köszöntést mindenkitől. Aki ismer, tudja, hogy én nem igazán vagyok hozzászokva (meg nem is túlzottan keresem), hogy a figyelem középpontjában legyek, ezért egy magamfajta embernek ez elég erőteljes élmény. Fogalmazzunk úgy, hogy érzelmi lórúgás :D Szóval nagyon meghatódtam és örültem. Aztán még énekeltünk egy csomót (van pár nagyon tehetséges ember a csapatban), meg gyakorlatilag az egész estét végigröhögtük, mert itt mindenki tisztára őrült. És ahogy a jó buliknál tipikusan lenni szokott, fotók alig készültek. Videók mondjuk bőséggel, de azokból kizárt, hogy bármit fel merjek ide tenni :D Úgyhogy kevéske képpel kell most beérnetek, a többit képzeljétek hozzá :) 

 

Kézművességem csúcsa :D

 

 

Nincs parti meghívó nélkül :)

 

Most, hogy megvolt a múltidézés, térjünk vissza a jelenbe :) Zajlik az élet továbbra is, jövő kedden megyek Brüsszelbe egy egynapos szakmai útra, utána viszont, ahogy Monty Pythonék mondanák, "something completely different" :D Az elmúlt hónapjaimmal tökéletes kontrasztot képezve óriási, gigantikus lelassulás következik. Még ezer éve, hirtelen felindulásból befizettem november elejére egy jógaelvonulásra Portugália déli részén. (Akkor még nem sejtettem, mennyire fogok ennek majd örülni...) A program lényege a totális feltöltődés lesz, hogy valahol végre tényleg azt csinálhasd, amit akarsz, olyannyira, hogy még a jógaórák sem kötelezőek :)) (Mondjuk ahogy magamat ismerem, ebből tuti az lesz, hogy minden órát ki akarok majd próbálni.) Szóval itt az a cél, hogy a vendégek alaposan kipihenjék magukat, lesz mindenféle wellness-szolgáltatás, masszázs, csontkovács (muhaha), tengerparti séták, szervezett kirándulások, természetjárás... Most még fel sem tudom fogni, mennyire jó lesz majd. Szóval lehet, hogy legközelebb már csak november közepe felé jelentkezem (ezúttal végre megint utazós élményekkel), remélhetőleg sok-sok napsütéssel feltöltődve :)