Luxemburgon innen és túl: na, milyen volt Anglia?

Már közel egy hete itthon vagyok Angliából, azóta lótok-futok, de most érkezik végre az ígért beszámoló is. Fantasztikusan jó, élményekben gazdag út volt, lett ezer képem, meg mindenféle kaland, többek között az is, hogy a kétrészes út végül háromrészesre sikeredett, de erről majd később. Ezért most az élményeket részletekben fogom csepegtetni, mert egyben lehetetlen lenne elmesélni ezt a sok mindent, na meg a rengeteg fotót is így tudom jól elsütni :)

Kalandom első állomása Cornwall volt, pontosabban egy körtúra, amit pireneusi túratársam, Darryl szervezett, aki maga is szerette volna már ezt az utat bejárni, és kedvesen meghívott, hogy tartsak vele (ez egyébként egy hosszabb túraútvonal, a 630 mérföldes South West Coast Walk része). Cornwall az ország legnyugatibb csücskén fekszik, így a kitettsége miatt az időjárása elég széles tartományban mozog, és elég szélsőséges lehet. Mi próbáltuk kifogni a szerencsés időablakot, amikor szép az idő, aztán csak reménykedtünk, hogy tényleg így lesz. Végül óriási mázlink volt, mert nyári melegben (hovatovább hőségben) túráztunk szinte egész végig. Azért volt alkalmam megtapasztalni a zordabb időjárási viszonyokat is az első napon, de ennyi pont kellett, hogy ezt is legalább lássam (és ennyi pont elég is volt :)). A helyi lakosság a Cornish (magyarul "korni"), kelta eredetű nép, és van helyi nyelv is, ami sajnos mára kihalófélben van, bár próbálkoztak az újjáélesztésével, de most már az 500 ezer fős lakosságból csak pár százan beszélik, így a nyelvi élményeim néhány érdekes kétnyelvű feliratra korlátozódtak :(

Darryl szuper jól összerakta a programot úgy, hogy a túrázás mellett az egyéb helyi látványosságokat is be tudjuk iktatni. Ezért a túra megkezdése előtt a javaslatára egy egész napot töltöttünk St Ives-ban, ahol tényleg annyi érdekesség van, hogy gyakorlatilag egész nap fotózhatnál. Ódon, szűk kis utcácskák, mindenféle ajándék- és kézművesbolt, nyüzsgő pubok, éttermek, szép kis tengerparti sétány és töméntelen sirály, akikkel nem árt résen lenni, mert mindenhol ott vannak, és nem szégyellősek, ha kajáról van szó. A hangulathoz sokat hozzáadott, hogy mindenütt a vijjogásukat lehetett hallani, még éjszaka sem pihentek. Aztán nekiveselkedtünk a túrának, és mintegy száz métert sikerült is megtenni, míg el nem kapott az eső :) Így egy vendégmarasztaló kávé még lecsúszott, de aztán szerencsére megjött a jó idő, ami végül kitartott az egész túrán. Nyugati irányba indultunk el, és így kerültük meg a cornwalli csücsköt, közben pedig jól meg lehetett figyelni a táj változását: északon kitett, nyílt partvidék, vadul hullámzó tenger, délen pedig a védettebb, nyugodtabb "cornwalli Riviéra".

A túra elvileg nem túl szintes, de azért nem szabad alábecsülni, mert az ösvény elég sokat hullámzik fel-alá, szóval egy idő után megérzi az ember, főleg, ha nagy hátizsákkal van. Márpedig mi azzal voltunk, mert az élmények kimaxolása végett a szállást kemping és vadkemping formájában oldottuk meg (ezért sem ártott, hogy jó időnk volt). Az emberek mindenhol nagyon kedvesek voltak, az ösvényen és a falvakban is. Egyre inkább rájövök, mennyire kedvelem az angolokat, mindenki annyira közvetlen, barátságos és segítőkész, na meg vicces, szóval mindig otthon érzem magam a társaságukban. Csak fejben fáradtam le kicsit, mert anyanyelviekkel viszonylag ritkán beszélek angolul, és így sokkal jobban kell koncentrálni :)

Maga a túra hihetetlen változatos volt. Eleve ott a gyönyörű, vadregényes sziklás partvidék, amit folyamatosan csodálhattunk, de például a helyi bányavidék is konkrétan világörökségi helyszín, és nagyon szépen illeszkedik a tájba a maga kőépítményeivel, -tornyaival. A túra során érintettünk rengeteg strandot, kétszer fürödtünk is (itt volt egy kis kaland, mert amikor egy időre magamra maradtam, rutintalanul és kissé elmélázva a rossz irányból vártam a dagályt, ami nem szemből, hanem balról jött, és majdnem elvitte a cuccainkat :))) Az utunkat halászfalvak, kikötők, világítótornyok szegélyezték, voltunk a látványos Cape Cornwall kiszögellésen, meg a legeslegnyugatibb végen, a Land's Endnél is, és végül Penzance városkában fejeztük be a túrát. Annyi, de annyi szépet láttunk, hogy ezt nem is lehet így elmesélni, úgyhogy ezennel át is adom a terepet a képeknek. És maradjatok velem, mert hamarosan jön a folytatás :)