feltöltődés minden szinten

Olvasom vissza a múltkori bejegyzésemet az utazós kalandomról, és vicces, mert azért elég könnyed hangvételűre sikeredett ez a beszámoló ahhoz képest, hogy akkor min mentem keresztül és milyen állapotban értem haza :) Persze örültem, hogy minden jól végződött, sőt még egy bónuszélménnyel is gazdagodtam, de aztán hazatérve teljesen totálkáros voltam. Fizikai és mentális energiám a nullán, semmit nem akartam, csak egy helyben vegetálni, és lehetőleg nem menni emberek közé.

Ami azért volt baj, mert közeledett az újabb hétvége, amikorra az egyik baráti körünkkel tervben volt egy sütögetős-sörfesztiválozós kiruccanás Namurbe (ez Belgiumban van, az egyik barátunk itt vett házat a barátnőjével, ahol időnként vendégül látnak minket). Sokáig őrlődtem, mert úgy éreztem, annyira kimerült vagyok egy ideje, hogy addigra tuti nem leszek olyan állapotban, hogy jól tudjam érezni magam vagy jó társaság legyek, ráadásul hamarosan elutazom két hétre, arra is fel kéne valahogy készülni. De nagy meglepetésemre teljesen emberformám lett pár nap után, így nem mondtam le a hétvégét. És milyen jól tettem!

Azért is döntöttem így, mert ezekkel az emberekkel ilyen felállásban viszonylag ritkán találkozunk, és kár lett volna kihagyni, mindig olyan jó együtt. Délután érkeztünk, és bár csak hatan voltunk, megint sikerült vagy tizenöt főre való kaját összehordanunk a grillezéshez (és ezt úgy, hogy már tudatosan figyelünk rá, hogy ne toljuk túl :))) Szóval nem mondanám, hogy éhen maradtunk. De túl sokat nem időztünk otthon, mert a fél hatos busszal mentünk be a sörfesztiválra Namurbe (a barátaink háza nem pont a városban, hanem egy közeli kis faluban van). A rendezvény, ami a Barna'Beer fesztivál névre hallgatott, fent a citadellánál volt, úgyhogy adtunk a turizmusnak, és igénybe vettük a kabinos felvonót. Nagy volt a vidámság egészen addig, amíg balga módon le nem olvastam a kabin kis infótáblájáról, hogy a felvonó teherbírása amúgy 450 kg. Ekkor gyors fejszámolás után mindenki kicsit megszeppent :)) Maradjunk annyiban, hogy ezt az értéket jelentősen túlléptük, de szerencsére egyben felértünk. Gondolom, volt ebben a számban egy kis ráhagyás, meg hát simán fel is engedtek ránézésre :) Ott először megnéztük a kilátást egy panorámateraszról és ittunk egyet a nagy ijedelemre, aztán célba vettük a fesztivál bejáratát.

Itt az a szisztéma (és egyben a gyanútlan elsőbálozó veszte), hogy a belépésnél kapsz egy pecsétgyűjtő lapot, ami azt ígéri, hogy ha legalább tíz sörfőzde sátránál iszol és a papírt mindenhol lebélyegezteted, utána ennek fejében kapsz egy kis ajándékot. Nyilván mindenkit azonnal beszippantott a kihívás, de amúgy is kíváncsiak voltunk a kínálatra. Voltak ismertebb főzdék, de teljesen ismeretlenek is, és hát belga sörökről beszélünk, úgyhogy okosnak kellett lenni, mert ezek elég sunyi italok, itatják magukat, de erősebbek a szokásos söröknél. Ezért óvatosságból mindenhol csak a kisebbik, másfél decis kóstolóadagot vállaltuk be. Közben ment egy vicces koncert, időnként belehallgattunk, táncoltunk, beszélgettünk rengeteget, és ezalatt a tízállomásos kihívást sikeresen teljesítettük :) Több főzdénél is lehetett kapni sajátmárkás kalapokat bizonyos feltételek teljesítése esetén, amiket abszolút nem teljesítettünk, de a helybeli barátunk valahogy mégis mindenkiből kidumálta, szóval szert tettünk néhány új szuvenírre. Egy biztos, attól egy darabig nem kell tartanom, hogy megsüt a nap :) Valamikor kettő felé távoztunk, a taxi alig akart jönni, de végül (két részletben) sikeresen hazaértünk. Másnap délelőtt a teraszon regenerálódtunk a napsütésben, és ha már ennyi kajánk maradt, csaptunk egy újabb grillezést is (és még így sem fogyott el minden :)))

Szóval jó kis hétvége volt, de aztán neki kellett ugranom a teendőknek, mert szalad az idő, holnap már utazom Angliába. Először egy Pireneusokban megismert barátommal (akinek a fia volt a vendéglátónk Windsorban) teszünk egy körtúrát Cornwallban, majd Zsuzsi barátnőmmel folytatjuk, megnézzük Stonehenge-t, egy különleges farmot, meg a délkeleti országrész szép tengerparti tájait. Szóval most fejezem be az utolsó munkáimat, csomagolok, és aztán olyan két hétre eltűnök a színről, de utána remélhetőleg visszatérek sok-sok angliai élménnyel a tarsolyomban :)

 

Ki itt belépsz...