Emberek, olyan sztorim van, és most, pár nap elteltével már röhögni is tudok rajta :) Ezennel közre is adom, és nem spórolok a részletekkel, hogy ti is maradéktalanul ki tudjátok élvezni.
A dolog onnan indult, hogy múlt hétvégén hazaugrottam Magyarországra egy családi minivakációra. Az Őrségben voltunk, gyönyörű vidék, most először jártam itt. Túráztunk, voltunk a szalafői skanzenben, medencéztünk, lazultunk, grilleztünk, söröztünk, minden szép és jó volt. Utolsó reggel még a reptérre is sikerült időben kiérnem, merthogy a nyaralásból egyből haza készültem repülni Luxemburgba, zürichi átszállással. Nagyon patent kis csatlakozás volt, még örültem is, hogy az átszállás ellenére is milyen gyors és praktikus lesz ez így. (Itt Morgan Freeman szelíden közbeszól: "... hát nem lett.")
A reptéri kijelzőn egyszer csak azt láttam a járatomnál, hogy a kapu kiírása még 90 perc. Amikorra nekem már a levegőben kellett volna lennem... Azt hittem, valami hiba csak, de komolyan gondolták, és utána kiderült, hogy Zürichben valami nagy gáz van (mint utóbb megtudtam, brutális vihar volt, ami miatt az osztrák és német légtérben nagyon feltorlódott a forgalom). Az indulásunk nagyjából egy órát csúszott, de még volt remény, hogy elérem a második gépet, ha az is ugyanígy késik majd Zürichben. Nagy nehezen beszállítottak, majd a pilóta közölte, hogy a kialakult helyzet miatt nagyon késői idősávot kaptunk, és csak 1 óra 15 perc múlva tudják indítani a gépet. Itt azért már kezdtem idegállapotba kerülni, pedig ez még csak a kezdet volt. Erre még aztán rátoltak plusz 45 percet. Gondolatban szépen búcsút intettem az aznapi hazatérésnek, és rezignáltan vártam a további fejleményeket. Végül csak felszálltunk, a megmaradt viharfelhőket egész jól kikerültük, így csak közepesen turbulens utunk volt. Már a gépen bemondták, hogy Zürichben az átszálló utasok majd menjenek az infópulthoz az átfoglalás miatt (Ferihegyen nem tudtak átfoglalni, mert aznap már nem volt mire, úgyhogy javasolták, hogy inkább menjek el ezzel a géppel, úgy lesz a legtöbb esélyem - ugye ebben ti is érzitek az erős esetlegességet? :)))
Zürichben az infópultnál legalább ötven ember, ügyintéző alig, a sor épphogy araszolt. Na de pánikra semmi ok, a telefonomra érkezett egy üzenet, hogy máris átfoglaltak! Már majdnem megörültem, amíg meg nem láttam, hogy ők ezt úgy képzelték, hogy olyan fél órán belül repüljek el Genfbe, ahonnan másnap reggel indul egy gép Luxemburgba. Vagy ha ez nem tetszik, kérhetek visszatérítést, vagy kereshetek más opciót, mindkettőt a megadott felületen, az intelligens AI-asszisztens segítségével. Gondoltam, legyünk modernek, kipróbálom akkor ezt. Próbáltam vele beszélgetni, de nem tudta értelmezni a kérdésemet, pedig esküszöm, hogy nagyon szabatosan fogalmaztam :) Szóval ez is zsákutcának bizonyult, és mivel itt már kezdtem légüres térbe kerülni, ott tartottam, hogy oké, akkor elrepülök Genfbe. (Másnapi közvetlen járat innen Zürichből kábé ezer euróért lett volna, szóval nem tartottam valószínűnek, hogy ilyen különbözetet megtérítsenek, különben ők maguk is erre foglaltak volna át, de az is lehet, hogy az a gép már tele volt.) A kapunál semmit nem tudtak arról, kapnék-e Genfben szállodát, az infópultnál még mindig ötven ember állt, én pedig kezdtem pánikba esni a gondolattól, hogy most elrepüljek egy olyan helyre, ahol sem keresnivalóm, sem garantált alvási lehetőségem nincs, és ha éjfélre beesem, csövezhetek a padlón vagy állhatok neki ott valami szállodát keresni. És akkor ledobtam a láncot. Hogy én innen már sehová nem megyek, inkább ússzon el a repjegyem ára, de én most már repülőre (pláne kettőre) még egyszer nem ülök. Eleve nem szeretek repülni, nekem ez mindig stressz, és mára már bőven kijutott belőle. Szóval végül nem mentem el a géppel. Akkor már csak az a primer ösztön hajtott, hogy végre lefekhessek egy biztos helyen, és ne kelljen többet repülni. Így hát foglaltam helyben szállást, meg másnapra vonatot Zürichből Luxemburgba.
És akkor végre a sors úgy döntött, hogy egy kicsit kárpótol az átélt megpróbáltatásokért. A Booking első helyen egy kapszulahotelt dobott fel, az volt a legolcsóbb, meg ott volt gyakorlatilag a reptéren, hát lecsaptam rá. Amúgy is mindig érdekeltek a kapszulahotelek, bár szívem szerint ezt az élményt inkább Japánban próbáltam volna ki egyszer, de ha már így esett, hát legyen. És nem csalódtam :) Csúcsszuper hely volt, ilyen fiatalos, modern hostel-jellegű hely hangulatos bárral és elképesztően kedves személyzettel. A kapszula is tök jó volt, a svájci tervezőmunka csúcsterméke, alaposan átgondolt design, világítás, ajtórendszer, kényelmes matrac, a vizesblokk pedig természetesen patyolattiszta. Pont ez az oázis kellett a lelkemnek :) Másnap megírtam a munkahelyemnek, hogy fél napot most rendhagyó körülmények között dolgozom (gép szerencsére volt nálam), aztán ha már itt voltam Zürichben, és aludni úgysem tudtam igazán sokáig, reggel a vonat indulásáig még egy órácska városnézést is beszorítottam. Gyorstalpaló üzemmódban megnéztem a belvárost (igen, én voltam az az idióta, aki a reggeli csúcsban ráérősen flesselget a rohanó emberek között :)), és ámultam-bámultam, hogy milyen szép ez a hely. Hazafelé két TGV-vel utaztam, ott már nem volt különösebb fennakadás azt leszámítva, hogy Luxemburg előtt húsz perccel megállítottak, mert valami emberek voltak a síneken, de végül itt csak negyedórát álltunk, és (tudtommal) nem volt végül semmi komoly baj. Így hát, ha az Őrségtől számítjuk az indulásomat, azt mondhatjuk, hogy kereken 30 óra alatt sikerült hazaérnem. Ezek után a munka szinte felüdülés volt :)
Most pedig következzen a rendhagyó kaland képekben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése