Luxemburgon innen és túl: Párisban járt a kiccsalád

Na, lassacskán kezdek visszatérni a felszínre, szombat este jöttünk meg Párizsból és idáig azt pihegtem kifelé. Kellett valamennyire regenerálódnom, mert borzasztó fáradt voltam fizikailag és fejben is, de nagyon jó volt, sőt elképesztően jó, szóval elégedett vagyok és nagyon meg vagyok könnyebbülve :)

Az elején irtózatosan izgultam, hogy semmi ne boruljon a menetrendben, mert elég hosszú volt az a dominólánc, ahol mindennek stimmelnie kellett (repülő, transzfer, TGV, szállás). Az egész látogatást részben arra húztuk fel, hogy TGV-vel utazhassunk, mert ez volt apukám nagy álma, így Luxemburgból vonattal közelítettük meg a helyszínt. A 318 km/h csúcssebesség nem okozott csalódást :) Aztán a szállás is egészen oké volt, egy kis apartmant vettünk ki a Marais negyedben, a Pompidou-központ közelében. Az alapterület olyan párizsias volt, aprócska kettéosztott garzon, de minden praktikus és kényelmes, semmi nem hiányzott, mi pedig amúgy is elég alkalmazkodó és strapabíró emberek vagyunk, szóval nagyon jól éreztük magunkat. A programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy viszonylag nyugisra vegyük a tempót (már amennyire ez Párizsban lehetséges), és ne fárasszuk le őket annyira, mint magunkat szoktuk :) Ez nagyjából sikerült is, volt ugyan egy-két apróbb szívás, de semmi olyan, ami elrontotta volna az egész élményt. Nem volt túl sok időnk sajnos, de azt jól kihasználtuk: ebben az összesen három (kettő + kétszer fél) napban kényelmesen meg tudtuk nézni az Eiffel-tornyot, a Notre Dame-ot és a Sainte Chapelle-t, a Sacré-Cœurt, a Montmartre negyedet, sőt még a végén apukám párjával egy hosszabb esti városnézésre is futotta a Diadalívtől végig a Champs Élysées-n, ami után még elcsíptük az Eiffel-torony fényjátékát, és végül a Louvre-nál fejeztük be a sétát. Mindketten végig hősiesen állták a sarat, mi pedig próbáltuk úgy menedzselni a dolgokat, hogy elkerüljük a hosszú sorbanállásokat, nagy tumultusokat, ami Párizsban, turistaszezonban, ünnepi hosszú hétvégén szép feladat volt :) Bevetettünk olyan trükköket is, hogy sokat mozogtunk Bolt-taxival, időnként bedobtunk egy-egy teraszozást, meg mondjuk a Sacré-Cœurhöz kora reggel mentünk fel, amikor még alig volt ember, és így a turistahordáktól mentesen tapasztalhattuk meg a hely szellemét (tiszta flow-ba is került mindenki, az egyik csúcspontja volt a látogatásnak). Ahol meg lehetett, ott előre foglaltunk időpontot hetekkel ezelőtt (ez hiba volt, hogy nem korábban, és jó, hogy egyáltalán sikerült, mert már akkor nagyon szűkösek voltak a lehetőségek). Így például az Eiffel-torony látogatása is elég olajozottan ment, meg amúgy is meglepően jól meg van ott szervezve a turistaforgalom, szóval az is nettó pozitív élmény volt. A város persze hozta a szokásos formáját, tiszta káosz volt a közlekedés, folyamatos zaj, dudálás, szirénázás, itt-ott némi kosz és bűz, de semmi extra, viszont mindenhol mindenki tök kedves volt, a felszolgálók, boltosok meg a turisták is, tényleg semmi nem árnyékolta be a hangulatot. Még a felhők sem, mert szinte végig napos, nyárias időnk volt, ez pedig a mázlifaktor, hiszen januárban, amikor az egészet leszerveztük, ezt még nem tudhattuk. Szóval jó volt minden, jobbat nem is kívánhattam volna. Sok szervezést tettünk bele, az egy dolog, de csak egy része az egésznek: kellett hozzá szerencse is, meg főleg a résztvevők jó hangulata és kitartása, amiben nem volt hiány :)

Aztán szegények búcsúajándékként az Orlyn még több mint egy órát vesztegeltek a repülőben, mire végre fel tudtak szállni. Sajnáltuk őket nagyon, hogy ilyen tortúrán kell keresztülmenniük, míg mi kényelmesen robogunk hazafelé a kis TGV-nken. De végül mindenki hazaért rendben, és most mindannyian próbáljuk feldolgozni ezt a nagyon intenzív és gyönyörű pár napot. Nekem meg most jöhetnek megint a drukkok, mert holnap meg spanyolvizsgám lesz, és a felkészülésemben erős hiányosságok mutatkoznak, de azért egyelőre optimista vagyok :)