Luxemburgon innen és túl: bábel

Most azokat a ritka napokat élem, amikor a munkahelyen épp egész emberi állapotok uralkodnak (azért ne essünk túlzásokba, nagyjából egy hétről beszélünk). De nem is én lennék én, ha még ilyenkor is nem támadna valami remek ötletem, mivel lehetne felkavarni az állóvizet, bevállalni valami irreálisat, aztán lesni, hogy atyaúristen, mi fog ebből kisülni. (Hová is vezetne az, ha az ember néha csak úgy ülne otthon és nézne ki a fejéből?) Ennek a sorozatnak a legújabb darabja következik most :)

A munkahelyemen van egy jópofa rendezvény minden évben, az úgynevezett Bábel-parti. Ilyenkor a főigazgatóságunkon minden nyelvi osztály (és pár másik szervezeti egység) kitelepül egy-egy standdal, ahol a nemzeti ételeiket-italalaikat kínálják az érdeklődőknek, meg persze mi is járunk körbe és kóstolgatunk. Az osztályunkon is elindult a szervezkedés, és aki részt akart venni, egy közös táblázatba írhatta be, mivel járulna hozzá a standhoz. Alapból körözöttre gondoltam, mert azt nem nagyon lehet elrontani, de már valaki beírta előttem, meg egy csomó más dolgot is, ami még eszembe jutott. Agyaltam erősen, és ekkor merült fel a zserbó ötlete. Amit még életemben nem csináltam. Na most, adott egy többszáz fős rendezvény huszonsok különféle nemzetiségű résztvevővel, nem beszélve a remekül sütő-főző magyar kollégákról, akik ebből mind enni fognak. Ugye szerintetek is egyértelmű, hogy egy ilyen helyzetben csakis ez a megfelelő választás? :D Miután beírtam magam, neki is álltam recepteket nézni, és jött az instant pánik, amikor szembesültem vele, hogy milyen sok (és alapvető) különbség van a receptek között. De ilyenek, hogy fél kiló vagy egy kiló lisztből csináld (ugyanazt a méretet), hagyd kelni vagy semmiképp ne hagyd kelni, csakis friss élesztőt / porélesztőt használj, és a lekvár mindenképp legyen darabos, avagy folyós. És mindezt még meg is indokolják :)) Na mindegy, leszűkítettem a kört öt, értelmesnek tűnő (és úgy-ahogy hasonló) receptre, aztán belevágtam. Rendben ki is sütöttem, de akárhogy megszurkáltam, ijesztően felpúposodott, a tészta meg borzasztó törékenynek tűnt. De másnap reggelre egész kulturált formát öltött, így végül be mertem vinni (máskülönben ott volt még az opció, hogy sajnos pont elromlott a sütőnk :))). Végül óriási sikere lett. A magyaroknál is. Volt, aki kérdezte, hogy ki csinálta, és nem akarta elhinni, hogy ez volt az első próbálkozásom. Na persze kezeljük helyén, ez semmiképp nem az én képességeimnek köszönhető, hanem kizárólag a kiterjedt tudományos kutatómunkának :) Jó kis buli volt amúgy, annyi gyönyörű stand meg finomság volt, az ember nem is tudta, hirtelen miből egyen-igyon. Nem is érdemes ilyenkor sokat hezitálni, én a "mindenhol bármit" stratégiát követtem, és persze így is kimaradt a nagy része. Beszéltük is, hogy egy ilyen rendezvényt több részletben kellene megtartani :) Én nagyon elkaptam most a hangulatot, amúgy is nagyon szeretem a kollégáimat és jó volt velük együtt lenni kicsit a munkán kívül is, na meg az is egy élmény volt, amikor más országbelieknek magyaráztuk a specialitásainkat, meg ők nekünk az övéiket.

Jó fáradtan értem haza mindezek után, de ahhoz képest ma (egyelőre) egész jó formában vagyok. Talán még dolgozni is sikerül :) Nem rossz most az időzítés, tegnap volt ez a parti, mától pedig indul a háromnapos hétvége. Egy kedves barátunkkal megyünk holnap Nancyba egy metálfesztivál egyik napjára, Europe és Dream Theater lesz (így egymás után :D). Remélem, megússzuk az esőt, mert szabadtéri lesz a helyszín, de biztos jó lesz mindenhogy :)