vogézi varázslat

Még lógok a múlt hétvégével, de ezt vétek lenne nem elmesélni, annyira jó volt. Oké, ezt így megint egy hetes csúszással tudtam összehozni, de mivel most hétvégén nem csináltam semmi érdemlegeset, vehetjük úgy, hogy ezzel behoztam a lemaradást :)

Szóval elmentünk két napra túrázni Franciaországba, a Vogézek déli részére négyesben, részben kollégákkal. Ez már eleve izgi volt, mert ilyen felállásban még nem voltunk (ami indokolatlan, mert amúgy többen is vagyunk túrázni szerető emberek az osztályon). Olyan két és fél órát autóztunk - ilyen messzire azért el kell menni itthonról, ha (majdnem-)magashegyi élményekre vágyik az ember. De nagyon megéri, ez teljesen más világ a luxemburgi domborzathoz képest, és nekem időnként hiányzik ez a fajta életérzés. Más az egésznek a mérete és a hangulata is, hatalmas kilátások, a zöld ezer árnyalata, rengeteg tó, és persze a barátságos hegyi házak. Egy ilyenben is aludtunk, hegyi viszonyokhoz mérten eléggé luxuskörülmények között. Autóút mellett van, szóval elég könnyen megközelíthető, és inkább kirándulókra vannak berendezkedve, nem a hardcore túrázókra (azaz nincs hajnali ötkor reggeli, nem mintha erre vágytunk volna). Este vacsora után is páran elég sokáig ittak és zajongtak, ami nem volt túl jó hatással az éjszakai alvásomra :) Két túranapunk volt, a fiúk sziklát másztak, mi pedig azalatt Zsuzsi barátnőmmel kirándultunk, összeszedtünk vagy harmincezer lépést mindkét nap. Eszméletlen útvonalak vannak errefelé. Én most először voltam itt, de biztos, hogy nem utoljára. Szép panorámás ösvényeket találtunk (bár itt nehéz lenne nem találni panorámát :)), és szombaton még belefutottunk az éves transhumance-ba is. Most végre rákerestem, mi ennek a neve magyarul, én eddig Korzikán és a Pireneusokban találkoztam vele és csak franciául ismertem, ezért csak bonyolult körülírással tudtam elmagyarázni bárkinek. Szóval íme, ezt találtam: "transzhumáló pásztorkodás" :D, vagy kicsit emészthetőbb formában "váltólegeltetés", "legelőváltó pásztorkodás". Vagyis nyár elején felhajtják az állatokat a hegyi legelőkre, ősszel pedig vissza le a sík területekre, völgyekbe. Ebbe a "felhajtásba" (szó szerint :D) csöppentünk most bele Zsuzsival az egyik háznál. A marhák parádés díszben, a nyakukon csengőkkel, fejükön növénykoszorúval vonultak végig szép lassan, volt valami alpesi kürtös produkció is, amiről sajnos pont lemaradtunk, de jó sok ember összejött, nagy esemény ez a helyiek számára, amibe egy gyors kóla erejéig mi is becsatlakoztunk.

Hogy mi volt még? Giccsesen gyönyörű tájak, sziklák, tavak, különleges fák és más növények (bárcsak jobban ismerném őket), vadvirágok, szivárvány, naplemente, a programban pedig kellemes napozós kifekvések, az élet dolgainak alapos megvitatása, este nagyon finom vacsora a házban, sörözés, sztorik, nagy röhögések, szóval a komplett magashegyi csomag :) Vasárnap még hazafelé közösen megálltunk egy másik részen, ahol tettünk egy kisebb körtúrát egy tó partján az erdőben, néztünk vízesést, meg felmentünk a helyi kilátóba is. Aztán záróakkordként még elfogyasztottuk életünk legbrutálisabb fagyikelyheit (úristen, mi volt ez már, ide is még vissza kell jönni), majd kellemesen megfáradva hazaautóztunk (riszpekt a sofőrnek :)).

De most jöjjenek a képek, én pedig lassan ráfordulok a következő kihívásra, jövő héten jönnek apukámék és elvisszük őket Párizsba. Már minden le van szervezve, de azért izgulok, hogy minden a tervek szerint menjen, mert elég szűk időkeretünk lesz. Szóval wish me luck, aztán persze arról is beszámolok majd, remélhetőleg kicsit fürgébben :)

 

 

 

 

 

 

 

 

Népszerű volt a naplemente :)