hevi víkend Nancyban

Szép lassan beindul a nyári üzem, most már szinte minden hétre jut valami jó kis program, ami aztán napokra feldobja a hangulatomat. Az elmúlt hétvégét most éppen a zene és a sör jegyében töltöttük :)

A zenei ízlésemről hosszan értekezhetnék, de ettől most inkább megkímélnék mindenkit (egyelőre :)), itt most csak annyit írnék le ezzel kapcsolatban, hogy nekem a zene elég fontos helyet tölt be az életemben. A szüleim nagyon fiatalok voltak, amikor születtem, elég sokat buliztak, otthon is mindig hallgattak valamit, szóval gyakorlatilag folyamatosan zene vett körül, ahogy felnőttem. Például ilyen kincseket őrzök gyerekkoromból: 

Ebből is adódik, hogy nagyon sokféle zenét tudok szeretni, de ami a legközelebb áll hozzám, az a rock és a metál mindenféle formája, valamint a nyolcvanas évek. Szóval amikor megtudtam, hogy Nancyban egy Heavy Weekend nevű metálfesztiválon a Europe és a Dream Theater (egyik első számú kedvencem) egy napon fog fellépni, nem volt kérdés, hogy ott a helyünk. Egy hasonló beállítottságú barátunkkal vettünk is jegyet, foglaltunk szállást, és múlt szombaton lezúztunk Nancyba (már amennyire forgalmi dugóban zúzni lehet, de legalább időben elindultunk).

Viccesen indult a program, mert ahogy elfoglaltuk a belvárosi szállásunkat, az ablakunk alatt máris elhaladt egy hangos és színpompás tüntetés, alapvetően LMBTQ-jellegű, de aztán felbukkantak vegán-, Palesztina-, Ukrajna-tematikájú transzparensek is, sőt még az ifjú kommunisták is képviseltették magukat :) Végignéztük fentről a teljes menetet, aztán elindultunk egy alapozós teraszozásra (vagy teraszozós alapozásra?). Nyüzsgött az élet, csomó érdekes figurát láttunk, meg is állapítottuk, hogy olyan "életszagú" ez a város. Az idő még épp megfelelt a kinti üldögéléshez, de csak néha sütött ki a nap, fújt a szél, és közben nagy szürke felhők kezdtek gyülekezni az égen (ami a szabadtéri koncertre nézve nem sok jót ígért). Aztán kisétáltunk az ingyenes transzferbuszhoz, ami a koncert helyszínére közlekedett 10-15 percenként. Azaz közlekedett volna. Mert ez a busz soha nem érkezett meg :) Több mint egy órát vártunk a fesztiválos zászlókkal kijelölt helyen, sok más emberrel együtt, és lassan mindenki kezdte feladni. Nagy nehezen fogtunk egy Ubert, és így estünk be negyedórás késéssel a Europe-ra. Irtózatosan dühös voltam. Ez milyen szervezés már??? Na de legalább, ha már a buszról nem is sikerült gondoskodniuk, azért belefért egy repülőtereket megszégyenítő biztonsági ellenőrzés (miután végigtapogattak, még a farzsebemben lévő bankkártyát is látni akarták, na meg a lakáskulcsot is részletesebben szemügyre kellett venni), de végül nagy nehezen bejutottunk.

A Europe érdemi részéről szerencsére nem maradtunk le, a legtöbb klasszikus számot hallottuk (és az újak sem voltak rosszak). Jól ki is ugráltam és -ordítoztam magam már az elején :) Azt kell mondanom, hogy jók voltak. Még mindig úgy szólnak, mint amire gyerekkoromból emlékszem a kazettákról. Ez nagy dolog, mert nem minden zenekar tud jól öregedni (vannak, akik még erőből tolják, amikor már rég nem kellene). Aztán jött a műélvezet a Dream Theaterrel. Náluk meg ez a kérdés fel sem merül, ők külön-külön is (világszinten) a progresszív metál élvonalába tartozó zenészek, és most sem okoztak csalódást. Ráadásul a negyvenéves évfordulóra komoly vizuális elemekkel készültek, ami még intenzívebbé tette az élményt. Szóval fantasztikus zenei és időutazás volt ez az este. Az esőből szerencsére alig lett valami, egy kicsit szemerkélt, de max. egy-két szám erejéig, szinte észre sem vettük. A végén még megpihentünk a sörpadoknál, aztán záráskor a biztonsági őrök gyakorlatilag kitoltak (azaz egyenként kikísértek) mindenkit valami vészkijáraton. Innen a főútra kisétálva (minő meglepetés!) megint semmiféle transzferbusz nem mutatkozott, így a hazautat is az Uber közreműködésével tettük meg, de ezen már csak röhögtünk :) A belvárosban még kiültünk egy utolsó utáni sörre egy bár teraszára, onnan szemléltük a nancy-i éjszaka fordulatos eseményeit, aztán olyan kettő felé nyugovóra tértünk.

Mivel a fesztiválon viszonylag mértékletesen sikerült fogyasztanunk, elég jó formában voltunk másnap reggelre egy kis városnézéshez. Nancy nagyon fotogén kis város, nem is gondoltam volna, hogy ennyire szép. A Chat GPT-vel terveztettünk egy kétórás városnézős körsétát (én ezt még mindig nem bírom felfogni), és végigjártuk a főbb nevezetességeket. Láttuk az óriási és gyönyörű főteret (place Stanislas), a bazilikát, impozáns épületeket, szobrokat, hangulatos sétálóutcákat, egy szép parkot kis állatkerttel, rózsakerttel, szökőkúttal, szóval volt itt minden, nekünk nagyon bejött. Egy bőséges ebéd után már csak a hazaút maradt, amiből semmire emlékszem, mert Luxemburgban ébredtem :) A délutánt-estét eléggé haszontalanul töltöttük, jól el voltunk fáradva, de másnapra nagyjából sikerült újratöltődni és visszatérni a napi rutinhoz és az egészséges sportos életmódhoz, ami most több mint indokolt :)

 

Az ablakunk alatt...

 

Az én sörömet úgy hívták, hogy Cosmic Raptor :D

 

HWD, azaz Heavy Weekend :)

 

Zénith de Nancy, a helyszín

  

:)

Együtt az öt mágus kábé 10 másodpercre :)

 

Nancy by Night

A Place Stanislas egyik kapuja a négyből

Elmés kis játék: "végy egy botot, hagyj egy botot" :DD

Rózsakert