Az eszem megáll, rohannak a napok, és már egy újabb hétvége is eltelt úgy, hogy még az előzőt sem meséltem el, pedig hajaj... De most akkor megpróbálom behozni a lemaradást, ha még itt vagytok ;)
Még a múlt előtti szombatra beszéltük meg Eszter barátnőnkkel, hogy elmegyünk egy jótékonysági célú "sétára". Ez a Darkness into Light rendezvénysorozat része, amit egy Pieta nevű ír szervezet szokott megrendezni elég sok országban (itt Luxemburgban is van jó ideje, de valahogy eddig nem került a látókörömbe). A fő céljuk a mentális betegségek, önkárosítás, öngyilkosság elleni küzdelem, illetve segítségnyújtás. Szóval nehéz téma és szép cél, jelentkeztünk is rögtön, amikor Eszter felvetette az ötletet (a részvételi díj volt egyben az adomány). Tényleg nagyon szép volt az egész, mert szimbolikusan úgy időzítik, hogy még sötétben, hajnali 5-kor indulunk el, így mire megérkezünk, pont felkel a nap. Idén állítólag rekordszámú résztvevő volt. Az elején mondtak egy rövid beszédet, majd eljátszották a szervezet "manifestóját" (ez egy rövidebb, nagyon megható zeneszám, ami alatt egy szöveget mondanak el elég komoly és erős üzenetekkel). Tényleg nagyon megindító volt. Aztán elindultunk a bő 4 kilométeres körsétára a városon át, a lenti városrészből fel a "felsővárosba" és vissza. A rajt környékét és az egész útvonalat feldíszítették rengeteg mécsessel és mindenféle egyéb installációkkal, üzenetekkel. Nyilván nem siettünk, szép kényelmesen sétáltuk végig az utat, szemlélődtünk, és közben lassan hajnalodni kezdett. Nagyon tiszta volt az idő, így a napfelkeltét is teljes pompájában láthattuk a fenti kilátópontról. Az biztos, hogy így még nem láttam a várost... Érdekes módon nem nagyon viselt meg a 4 órai kelés. Mondjuk az igaz, hogy miután reggel kávéztunk, majd a célban még rátoltunk egy fekete teát (ami tök jól esett, mert azért hűvös volt), utána otthon még simán aludtam fél 11-ig :)
Másnap pedig eljött a nagy nap, az ukránok meglepetés-búcsúbulija a szomszédokkal. Az utolsó pár napban már alábbhagyott az idegességem, és inkább örömmel foglalkoztam a szervezéssel. Minden elég jól össze is állt, sokan eljöttek (még olyanok is, akikre nem számítottam). A kártyát aláírni persze szinte senki nem jött egész héten, szóval fogalmam sem volt, hány emberre számíthatunk. Így a kártyát az ajándékkal együtt a garázsunkban rejtettük el, és az érkezők ott írták alá diszkréten, meg többen hoztak még plusz ajándékokat is, szóval amikor ezt az egészet átadtuk, az azért eléggé ütős volt :) Izgultam, mert az egész alkalom erről szólt, hogy meglepjük őket és örömöt szerezzünk, de szerencsére teljesen jól sült el. Még könnyek is voltak :) Aztán gyorsan fordítottunk a hangulaton, vidám kis buli kerekedett, szólt a zene, ment a sztorizás ezerrel, csomót beszélgetett mindenki mindenkivel, és ezt olyan jó volt látni. Mert még azért nem mind ismerjük egymást olyan jól, ritkán van ilyen alkalom, és a mindennapokban csak a bonzsúr-helló-hogysmint tengelyén szoktunk kommunikálni, ha néha összefutunk a házban. Készült egy csomó kép is (ide most privacy-okokból csak egy távolit teszek fel, na meg a kajákat persze :)). A nap fénypontja pedig egyértelműen az ukrán kisfiú volt. Én teljesen kész vagyok ettől a gyerektől, annyira jó fej. Elemében volt, mint mindig, kipróbálta minden ajándékát, felfedezett, rohangált, nyúzta a függőágyat, labdázott mindenkivel, meg dobáltatta magát a társaság férfitagjaival (utóbbiak szerintem másnap kicsit nehezen mozogtak :D). Szóval jó kis parti volt, azt viszont sajnálom, hogy elmennek. Meg persze izgulok, hogy minden rendben legyen majd velük otthon (merthogy Ukrajnába mennek most haza). A lánytesó - az anyuka tesója - itt marad, így remélhetőleg tőle kapunk majd híreket.
Az időjárással meg mázlink volt, az előrejelzésben az előző héten még egésznapos esőt ígértek, aztán szép lassan változott a helyzet, és végül tökéletes nyári időnk lett. Kint is maradtunk, amíg csak sütött nap. Utána szétosztottuk a maradékokat, az egész asztalt meg úgy, ahogy volt, betoltuk a garázsba, majd mi még rohantunk át egy jó barátunk szülinapjára. Még szerencsére ott is volt élet, úgyhogy odaát is el tudtunk tölteni vagy két órát remek társaságban :)
Ezután már csak az lett volna még jobb, ha másnap nincs hétfő és munkanap. Megint totálisan kiszakadtam a rutinból, és ehhez még ki sem kellett tennem a lábamat Luxemburgból. Jól fel is töltődtem - ha nem is munkamorállal, de életkedvvel mindenképp :)) Mondjuk kell is az energia, mert millió dologgal vagyok elmaradva, de így azért könnyebb, ha mellette meg ilyen dolgok történnek. Most már csak az elmúlt hétvégét kellene elmesélnem, ami szintén nem volt hétköznapi, de ezt már meghagyom legközelebbre :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése