napfény és vadregény

Bár Luxemburg nem az eget rengető hegycsúcsairól híres (a legmagasabb pontja mintegy 560 méter :)), azért elég jókat lehet itt is túrázni. Tőlünk fél órára északra már kezdődik is a luxemburgi Ardennek (a helybeli neve Éislek), ami az ország kábé egyharmadát foglalja el és fantasztikusan szép. Így tegnap, míg András otthon küzdött a Mátrabércen, én is vonatra pattantam Ettelbruckbe, hogy a szuper időt kihasználva kipróbáljak egy új túraútvonalat. Nem vállaltam sokat, mert ez még a kevésbé meredek része az Ardenneknek, de nem is akartam feltétlenül kikészíteni magam :) A látvány pedig mindent vitt. Volt minden, óriási zöld mezők, itt-ott masszív trágyaszag (persze fhuájjj, de azért szeretem), kedves kis hegyi falu, kanyargós folyó, fel-le hullámvasutazós szűk kis ösvények, fent a magaslaton pedig a bourscheidi vár, ahová most jól nem másztam fel :) Az pedig külön pluszpont, hogy nem voltak túl sokan, de ahol kellett, ott pont igen, mert ennek köszönhetően egy remek panorámás fotó is készült rólam a túra leglátványosabb pontján, a Gringlee-nél. Itt még nem jártam, és ahogy megláttam, leesett az állam a döbbenettől, hogy itt ilyen helyek is vannak. Ez az ország még tizenkét év után is meg tud lepni - vagy csak nem túrázom eleget itt helyben :D Szóval könnyen lehet, hogy az idei tavaszt és nyarat az északi hegyek alaposabb felfedezésének fogjuk szentelni...