Én nem tudom, mi van mostanában a levegőben, de akivel csak találkozom, szinte mindenki teljesen kész van. És persze én is. Nincs semmi drámai, csak egy ideje elég sűrűek lettek a napjaim. A nyári túra óta most értem el azt a pontot, hogy az életem megint egy száguldó gyorsvonattá változott, amin igyekszem nagy erőkkel rajta tartani magam, vagy legalább megpróbálni versenyt futni vele :)
Ami a melót illeti, a műtét utáni visszatérésem óta eléggé felpörögtek a dolgok, rengeteg a fordítás. A szakmai kihívások mellett ("letörném a kezét annak, aki ezt írta" :))) volt most egy csomó munkahelyi tréning meg találkozó is. Ezek mondjuk pont jó dolgok voltak, például nemrég voltam egy nagyon motiváló mentori képzésen (az osztályunkon időnként szoktam gyakornokot mentorálni, szóval arra gondoltam, nem ártana ezt egy kicsit professzionálisabb szinten művelni). Egyébként én vagyok nálunk a képzési koordinátor is, most ezzel is vannak pluszfeladatok, de végül is nem bánom, jót tesz egy kis változatosság a nagyüzemi fordítás mellett, csak az idővel kell jól gazdálkodni. Inkább az szokott gond lenni, amikor az agyam még éjszaka sem tud leállni, és hajnalban órákon át virrasztok, utána pedig egész nap olyan vagyok, mint akit fejbe vertek. Mostanában ezért vannak ilyen "walking dead" jellegű napjaim, de szerencsére mindig van közben egy-két jobb éjszakám, szóval még nagyjából működőképes vagyok.
Aztán ott vannak az élet egyéb dolgai is, ahol igyekszem valamilyen egyensúlyra törekedni. Nálam általában úgy van, hogy (mivel az időm véges) amikor egyes részek rendben vannak, akkor más dolgokkal elmaradok. Szóval a "valamit valamiért" elve abszolút érvényesül. Így például ami mostanában "rendben van", az a munka, szociális élet, edzés, különféle ügyintézések, ezt viszont megszenvedi most éppen a házimunka, a rendrakás (és a rend megtartása), a főzés, a vezetés gyakorlása meg az erdei séták. De nem akarok túl nagy elvárásokat sem támasztani magammal szemben, egyszerűen törekszem a legjobbra, meg próbálok örülni annak, amit képes vagyok megcsinálni.
És hát legyünk őszinték, azért a kimerültségről részben magam is tehetek, mert nemcsak a meló meg az egyéb feladatok töltik ki az időmet, hanem a sok-sok baráti találkozó meg mindenféle program is, amit mellé beszervezek :) Ezekről viszont semmi pénzért nem mondanék le, mert pont ezek töltenek fel mentálisan annyira, hogy meg tudjak birkózni az egyéb dolgokkal. Szóval oké, nyilván lehetne ebből kevesebb, de azt meg nem szeretném. Annyi sok nagyszerű ember van körülöttem, és annyira tartalmas meg élvezetes minden ilyen találkozó, hogy ezekre mindig szívesen szánok időt. A nyári túrám után volt egy nagy találkozási hullám a viszontlátás örömére, most pedig itt az év vége, amikor ugye "még az idén okvetlenül találkoznunk kell". 😀 És mivel nem egyetlen nagy, hanem több kisebb baráti köröm van (vagy éppen egy-egy ember), ez elég sok alkalmat jelent. Szóval volt most mindenféle, az egyik társasággal a szokásos novemberi "éves közgyűlés" (kocsmában természetesen), barátnőkkel nagy táncos parti, egy másik baráti körrel karácsonyi húzás, meg egy jó barátnőm szülinapja. Ugyanez a barátnőm egyébként nemrég sajnos eltörte a bokáját és most jó ideig otthon van begipszelve, ezért kitaláltuk, hogy hetente egyszer csapunk egy nagyszabású főzést nála, meg közben persze dumálunk, jól érezzük magunkat. Ezek lettek most a hetem fénypontjai, tök jó, hogy most ennyi időt tudunk együtt tölteni (bár az persze nem, hogy ilyen szomorú esemény kellett hozzá). Szóval most már egész összeszokottan főzünk együtt, borozgatunk és tervezgetjük a jövő évi túrát :)
Közben pedig megnyitott a karácsonyi vásár is, ami tulajdonképpen több kisebb vásárt jelent itt a városban, és mindegyiknek megvan a maga egyedi hangulata. Idén még nem voltam, de párszor most is tervezek kinézni (még ennyi idő után is teljesen elvarázsol). Aztán most a hónap nagy feladata a karácsonyi ajándékok beszerzése. Nálunk mindkettőnk családjában eléggé tartja magát az ajándékozási hagyomány, szóval összesen 20+ embernek kell kitalálnunk valami értelmes ajándékot, ami így távolról nem olyan könnyű feladat. Mondjuk most valamiért jobban jönnek az ötletek, már csak ki kell tartania a lendületnek :) Jó készülődést nektek is, a forralt bor legyen veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése