ünnepvárós

Ejjj, már megint vagy egy hete meg akarom írni ezt a posztot, aztán az élet mindig keresztülhúzza a számításaimat. Lassan azért már kezd egy kis nyugi lenni, a munkahelyen is csitul az őrület (legalábbis átmenetileg), csak mindig kell valamit intézkedni. Ezek a kis sunyi tennivalók valahogy folyton újratermelik magukat: ahogy egy kicsit egyenesbe kerülnél, mindig jön valami újabb, amivel foglalkozni kell.

Egyébként minden évben elhatározom, hogy "idén tényleg máshogy lesz a karácsony", szépen időben beszerzünk minden ajándékot, és aztán már csak átszellemülve kell várni az ünnepeket. Na persze :)) A döbbenet az, hogy úgy tűnik, idén ez tényleg összejött. Magam sem hittem volna, hogy ez velünk megtörténhet, de igen, megvan az összes ajándék, ójeeeeee! (Most már csak ebből kellene rendszert csinálni.) Egész más érzés így készülni az ünnepekre, és nem mérgezett egér módjára rohangálni valami plázában még az utazás előtti estén is. A karácsonyfánk is már megvan, szépen feldíszítve trónol az asztalon már vagy két hete. (Azért asztalon, mert a nappalit két nyúl uralja, így a balesetek és különféle destruktív tevékenységek megelőzésére ezt a megoldást találtuk ki.) Mindig viszonylag hamar feldíszítjük a fát, és januárban sem sietünk a leszedésével, hogy itthon is legyen egy kis karácsonyunk, ha már magát az ünnepet Magyarországon töltjük a családdal. Már évek óta a helyi kertészetből szoktunk bérelni egy kis cserepes fát, kihozzák és aztán vissza is viszik (meg utána persze elültetik), szóval így mindenki boldog :) (Korábban volt saját cserepes fenyőnk, csak egy ponton kinőtte az erkélyt, így ő most már Andrásék hétvégi házának kertjében élvezi a szabadságot.)

Közben pedig zajlik a társasági élet, újra belevetettük magunkat a karácsonyi vásározásba (basszus, ezt hogy kell helyesen írni?? :)). Tényleg nagyon szép amúgy, a belvárosban három "fő" vásár van (legalábbis amiről tudok), meg itt-ott több kisebb kitelepülés. Most végre teszek ki képeket is, hogy nagyjából lássátok, miket csinálnak itt ilyenkor. Aztán egyszer ellátogattunk a trieri vásárba is. Ez a kis kiruccanás immár hagyománnyá vált egy nagyobb társasággal, akikkel minden évben kifejezetten ebből a célból szoktunk találkozni :) Mind korunkbeli emberek, de hozzánk hasonlóan teljesen őrültek. Ilyenkor mindenki visszavedlik középiskolásba, az 50 perces vonatútra pálinkával készülünk, aztán helyben nagy forraltborozás és lángosozás következik (van ott egy tutijó lángosos stand), és az estét egy étteremben zárjuk, majd emelkedett hangulatban visszavonatozunk Luxemburgba. Ez volt múlt pénteken, szombaton pedig nagyon kedves barátaink igazi lengyel pierogival látták vendégül a csapatot. Ez is tízpontos este volt, és a legjobb, hogy megbeszéltünk még idénre egy pierogi-workshopot is, hogy mi is megtanulhassuk a szakértőktől a professzionális elkészítési módot :)

Mától amúgy egyedül vagyok itthon, András már Budapesten állomásozik, én pedig a luxemburgi frontot tartom a nyulakkal. Dolgozom, rendezkedem, és próbálom rávenni magam, hogy végre elkezdjem megírni a szokásos évértékelő-közéleti mézeskalácsainkat :) Igyekszem sportolni is, csak mostanában tökre fáj a derekam, remélem, túljutok rajta valahogy. Meg a közelgő ünnepekre tekintettel próbálok buzgón diétázni, egyfajta "előzetes kármentés" jelleggel :)) Remélem, nektek is jól alakul az év vége, jó készülődést és pihenjetek sokat, meg persze boldog karácsonyt, ha addig nem jutnék billentyűzethez :)

 

 

 

Trierben ez az egy szem képem született :)

A Fa :)