újra úton

Hát most öröm és boldogság van, kéremszépen, két napja újból az ösvényeket taposom :) Tegnapelőtt este érzékeny búcsút vettem a kempingbeliektől (és ez itt most nem üres frázis), másnap reggel pedig szedtem a sátorfámat és megindultam. Az első napon a biztonság kedvéért csak egy rövidet mentem, és még az sem esett valami jól, pedig könnyű szakasz volt. Az út második felében folyamatosan el akartam aludni. Jean-Pierre-ék figyelmeztettek előtte, hogy az antibiotikumtól álmos lehetek, de ez eddig nem tűnt fel, hiszen a kempingben kábé semmit nem csináltam, és azt is árnyékban :) Itt meg ugye teljes menetfelszereléssel gyalogoltam a tűző napon, hát azért nem ugyanaz volt. A visszatérésem örömére pedig este sikerült egy végtelenül ocsmány kempingben aludnom, de sebaj, így legalább megtanulja az ember értékelni a jót :) Az ott-tartózkodásom egyetlen pozitív eleme az volt, hogy éjjel találkoztam egy bús tekintetű sünnel. (Érdekes módon pont ugyanúgy lógatta a fejét, mint a nyulak otthon, amikor a kedvenc csemegéjük helyett zellerszárat kapnak.)

Ma pedig egy csodálatosan szép túrán vagyok túl. Némi aggodalommal indultam el reggel, mert 1100 métert kellett emelkednem egy hágóig, és nem tudtam, a lábamnak ez mennyire fog tetszeni. Azt tapasztalom, hogy az emelkedő teljesen jól megy, három óra alatt szépen felsétáltam, de a lefelé vezető úton már kevésbé mosolyogtam. Még nagyon kell figyelnem, hogyan lépjek úgy a lábammal, hogy ne bántsam a sebet, és magamnak se okozzak indokolatlan fájdalmat (az egész úton csak egyszer ordítottam fel, ami jó eredménynek mondható :))). És mivel a bal lábammal most nem normálisan lépek, a talpamban egy izom eléggé fájni kezdett, de bízom benne, hogy előbb-utóbb végül minden a helyére kerül.

A tájjal kapcsolatban pedig nagyon érdekes itt a Pireneusokban, hogy nem lehet benne biztos az ember, hogy adott magasságon milyen terepre számíthat. Tehát például egy kétezres hágó lehet teljesen zord, köves-sziklás, vagy éppen kellemes, füves, könnyen járható ösvény. Ma, az Ilhéou-hágón az utóbbiban volt részem, szóval a mostani állapotomban tökéletes rehab-túrának bizonyult. Arra is rájöttem ma, hogy mennyire szeretem, amikor felérek egy magaslatra, és már előre várom, milyen meglepetést tartogat, mit fogok látni a túlsó oldalon. A mai látvány minden várakozásomat felülmúlta, ahogy a képeken is látszik majd :)

Ó, és hogy el ne felejtsem megemlíteni, most már a harmadik síparadicsomban nyaralok ám! (Mondjuk kempingben, de kicsire nem adunk.) Itt a magasabban lévő falvakban télen teljes gőzzel dübörög a síbiznisz - bár akik amúgy jártok síelni, azért sejthetitek, hogy nem alpesi léptékben :) Most is egy Ski Bar nevű helyen időzöm, és eddig amúgy a három hely közül a mostani (Cauterets) tetszik a legjobban. Mindenütt üzemelnek a sífelvonók is, a túrázók nagy örömére, de forralt bort szerintem most senki nem rendel...

Búcsúzóul pedig csak annyit, hogy nagyon köszönöm mindenkinek a drukkolást, rám gondolást! Hivatalosan most vagyok körülbelül harmadúton. Szóval nagyon remélem, hogy tudom folytatni, titeket pedig további posztokkal fárasztani megörvendeztetni ;))