2024. augusztus 4., vasárnap

életjel

Na helló mindenkinek, még nem nyelt el teljesen a vadon, csak az utóbbi napok elég mozgalmasan (és jobbára térerő nélkül) teltek...

Volt azért némi viszontagság is, akkor kezdem is ezzel. Pár napja egy kis kényszerpihenőre kényszerültem :) Az egész ott kezdődött, hogy egyik nap a kánikulában kitikkadva, alváshiánnyal, koszosan-büdösen úgy döntöttem, hogy kivételesen kiveszek egy szobát. Nyilván itt volt az, hogy szinte egy szemhunyást nem aludtam :)) Nagyon jó kis hely volt egyébként, irtó kedves hippiforma tulaj néni, lent kellemes bárterasz, szuper hangulat. Itt olyan szobákat adnak ki, amiket amúgy használnak, én a kislányunoka szobáját kaptam (azért elég szürreális volt az élmény, babafotóval nyomtatott párna ésatöbbi :))). Viszont emiatt nem volt kulcs az ajtómban. Szóval szerintem az zavart, hogy nem tudtam bezárkózni. Alig aludtam valamit, de nem is voltam túl jól, émelygéssel meg rossz közérzettel keltem. Ennek ellenére (nulla alvással ugye) nekiindultam a másnapi 1400 méter emelkedőnek a hőségben. Azóta sem tudom, hogy csináltam végig (ha a túrán vezetnék egy "önmagam meghaladása" rovatot, erre szerintem behúznék magamnak egy strigulát :)). Mindenesetre felvonszoltam magam, de akkor már étvágyam sem volt és borzongtam. Valahogy az alváshiány mellett szerintem megcsapott a nagy meleg. A lényeg, hogy másnap is még gyenge voltam, ezért (mivel aznap sziklás-mászós nap lett volna és nem akartam kockáztatni) úgy döntöttem, maradok egy napot pihenni. Szépen végig is aludtam az első éjszaka után a másnapot és a következő éjszakát is. Ezzel viszont tökéletesen kihevertem a napszúrást, és újra csúcsformában folytattam a túrát :)

A képeken látjátok majd, hogy Baszkföldhöz képest eléggé megváltozott a táj. Ez már magashegység a javából, sziklákkal, fenyőkkel, nagy mélységekkel, tengerszemekkel. Meg gátlástalan birkacsordákkal, akik időnként végigvonulnak a sátrak között, ha épp arra van kedvük legelni :)

Két napra lett egy szuper túratársam is. Még a napszúrásos estén találkoztam a házban egy londoni lánnyal, Katie-vel, akivel aztán összefutottunk a hegyen és együtt gyalogoltunk. Eddig nem tudatosult bennem (mert alapból nagyon jól elvagyok és beszélgetek mindenféle emberrel), de valahogy hiányzott ez a fajta friss hang, természetesség, humor, szóval óriásiakat röhögtünk, és ahogy az ilyen túrákon lenni szokott, egy pár óra elteltével már a legváltozatosabb témákról beszélgettünk. Csak az ő ideje sajnos épp lejárt és másnap haza kellett utaznia. Azért persze cseréltünk kontaktot, és még az is lehet, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot.

A túrán meg közben elérkeztem a legnehezebb és leglátványosabb szakaszokhoz, szóval most kilométerben úgymond "lassultam", mert elég sok szinttel kell megküzdeni. Jártam a híres Chemin de la Mâture nevű szakaszon, ami egy sziklába vájt folyosó (XIV. Lajos idejében épült, amikor a haditengerészet fejlesztése során az erdő masszív lepusztításával nyert faanyagot ezen az úton továbbították Bayonne-ba). Viszonylag kitett, de amúgy egyáltalán nem félelmetes, több adrenalinra számítottam :) Meg volt egy hasonló érdekesség, a Corniche des Alhas, amit lánccal is biztosítottak, szóval szédülősök is gond nélkül végig tudják járni. Ma pedig a túra egyik legkomolyabb etapján vagyok túl, az Hourquette d'Arre hágó megmászásán. Kicsit ugyan "előre dolgoztam" a távból: fenn sátoroztam előtte egy közbeeső platón, hogy kevesebb adag maradjon mára, szóval nem készítettem ki magam annyira - illetve kétszer annyira :))

Még egy olyan projektem van most, hogy szereznem kell valahogy egy USB-töltőt. Ugyanis voltam olyan béna, hogy a hippinéni szálláshelyéről távozva (amikor ugye tök rosszul voltam és kicsit alábbhagyott a figyelmem) csak a kábelt húztam ki, és a csatlakozót benn felejtettem az aljzatban. De ha minden igaz, a holnapi helyen lesz egy nagy áruház, így ez a nyomasztó gondom is végre megoldódik.

Hát azt hiszem, mesélésből most behoztam a lemaradást... De jobb is, mert aztán lehet, hogy pár napra megint elnyel a felhőzet és semmiféle térerőm nem lesz napokig. Mindenkinek minden jókat, és akkor alább jönnek a képek is!

 























5 megjegyzés:

  1. Atyaeg micsoda taj! Nagyon vartam mar az eletjelet, orulok h tererohiany a hallgatas oka. Ugy nezem nincs nagy tomeg.. halozsak hofoka jo?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aha, nincs nagy tömeg, de azért vannak emberek, pont amennyi kell :) (igaz, ez itt még a "populáris" rész, később Ariège-ben már tényleg nem lesznek túl sokan). A hálózsák szuper, eddig a legmagasabban 1600-on teszteltem, hibátlanul működik :)

      Törlés
  2. Örülök az életjelnek, már kezdtem aggódni, mert az értesítések újabban valamiért nem jönnek, tehát a biztos a blog manuális csekkolása... Fasza képek, a végén lesz egy álomszép fotókönyvre való! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg eszméletlen szép, csak kapkodom a fejemet :)

      Törlés