Újra az "állatvilág" rovattal jelentkezem :) Még otthon, a túrára készülve olvastam először a Pireneusok híres-hírhedt pásztorkutyájáról, a birkák rettenthetetlen őrzőjéről és minden túrázó réméről, a patou-ról. Ránézésre egy igazi dögönyözni való szőrös monstrum, de ha ezzel próbálkoznék, annak valószínűleg nem lenne jó vége... A patou-t már a középkorban is tartották várak és birkanyájak őrzésére, de a népszerűsége ma is töretlen, főleg a Pireneusok magasabban fekvő részein, ahol a nyájak jobban ki vannak téve a ragadozóknak. A patou már kiskorától a birkákkal nevelkedik (lényegében ő is birkának képzeli magát), velük él, az emberekkel minimális kapcsolata van. Azt hallottam, hogy adott esetben még a gazdájának sem feltétlenül engedelmeskedik: ő mindenekfelett a nyáj (a "családja") érdekeit tartja szem előtt, és akár esélytelen küzdelmekbe is belemegy, hogy védelmezze őket.
Most annak apropóján is írok róla, hogy tegnap volt szerencsém találkozni két példánnyal, igaz, kicsit nyugodtabb körülmények között, a nap végén lent a faluban. Ott teljesen békések voltak, a falubelieket is ismerik, de mondták a helyiek, hogy fent a hegyen azért nem ennyire barátságosak. Most csináltam is róluk gyorsan fotókat, mert ha az ösvényen találkozunk, ott valószínűleg nem a fotózással leszek elfoglalva :) De amúgy semmi vész, rengetegen járják a hegyet és nem szokott baj történni. Egyszerűen körültekintőnek kell lenni, ha birkanyájat kerül az ember, és már alaposan ki is műveltem magam, hogy mi ilyenkor a teendő.
Franciásoknak itt egy rövid cikk és egy jópofa képregény a témáról, az utolsó fotón pedig lehet patou-t keresni, akinek kedve van :)
hát nem csodálom, hogy birkának képzelik magukat, egészen beleillenek a nyájba! és mit kell tenni, ha a hegyen találkozol velük? :)
VálaszTörlésBotot leereszteni, szemébe nem nézni, közönyösnek/unottnak mutatkozni, birkákat nagy ívben kikerülni, vagy ha ez nem lehetséges, engedni, hogy elkísérjen egy darabon :)
Törlés