Ez most csak egy rövid szösszenet lesz, amit főleg az ihletett, hogy megmutassam (mielőtt túlzottan idealizált benyomást keltenék erről az egész GR10-projektről), hogy azért egy ilyen túrán sem feltétlenül tökéletes mindig minden, festői látvány ide vagy oda :) Hogy ezt illusztráljam, először is íme, amiket tegnap láttam:
... ééés íme a hely, ahol tegnap aludtam 😀 (kis zöld sátor):
Igen, az ott egy duzzasztógát :) A térképen csak annyit láttam, hogy ott egy tó, gondoltam, jó lesz sátorozásra, és a túrakönyv sem tett említést erről az apró részletről. A nyomasztó estét csak az dobta fel valamennyire, hogy futólag elbeszélgettem egy másik, hasonlóan pórul járt túrázóval, Stéphane-nal, aki teljesen ki volt akadva a hely ocsmánysága miatt, viszont bemutatta kis barátját, a mexikói Carlitót, akivel együtt róják a hegyek ösvényeit. Lásd alább :) Azért ahogy láthatjátok, vannak itt nem egyszerű fazonok... 😂
Aztán éjszaka irgalmatlan (emberi eredetű) csattanások hallatszottak a mellettünk lévő házból, ahol (mint megtudtuk) egy kisgyerekes pár időzött... Meg is állapítottuk (mialatt próbáltuk - sikertelenül - felderíteni a hang forrását), hogy a köddel együtt tisztára mintha a Ragyogás című film elevenedett volna meg előttünk, elég bizarr volt. Mindenesetre bízom benne, hogy ennél szörnyűbb sátorhelyem nem lesz, és utólag remélhetőleg megszépül az emlék :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése