Az egyik, hogy ma vezetett át az utam a túra egyik híres látványosságán: szó szerint átvezetett, mivel a Holtzarté-függőhídról beszélünk :) Ahogy a képeken is látszik, elég impozáns méretű struktúra, alatta a tátongó mélységgel (meg persze kicsit be is lengett, ahogy az a függőhidaknál már csak lenni szokott), szóval először kicsit feszülten léptem rá, de végül tök jó élménynek bizonyult.
A napom másik meghatározó momentuma pedig az volt, amikor hirtelen szembesültem vele, hogy én holnap elhagyom Baszkföldet, és belépek a Magas-Pireneusok zord és kegyetlen világába (ja, nem). Mondjuk az igaz, hogy innentől kicsit nehezebb lesz, jóval több szinttel, de ugyanúgy teljesíthető, ahogy az eddigiek. A látkép viszont jelentősen megváltozik majd: a másik irányból jövőktől azt hallom, hogy valami lélegzetelállítóan szép lesz, szóval biztos, hogy a látvány bőven kárpótol majd az erőfeszítésekért.
Baszkföldtől pedig búcsúzzunk ezzel a néhány mai képpel:
hú, de szép, tényleg nem semmi ez a híd! mennyit mentél eddig? (és nem fáj semmi? nekem tuti lenne már 10+ vízhólyagom :D)
VálaszTörlésHolnap lesz meg a 200 :) Vízhólyag- és egyéb ügyekről tervezek valamikor írni egy posztot, addig is elöljáróban annyit, hogy egyelőre tudok menni szerencsére :)
Törléshúúú, egy hős vagy!!! 💪💪
Törlés