húsvét és egy kis időutazás

Április 11-e, szombat este van. Gondolom, most senkitől nem kell megkérdeznem, hogy érzi magát :) Ami engem illet, a választási izgalmak mellett most épp egy betegség határán billegek, szóval sok hasznosat nem csináltam a napokban. Voltam Magyarországon húsvétkor, de már visszajöttem, így itt Luxemburgban fogok szavazni holnap. Eléggé be is vagyok feszülve, most nem is erről írnék, inkább elmesélem az elmúlt hétvégét (amúgy is lehet, hogy holnaputántól - ilyen vagy olyan okból - egy ideig túlzottan tele lesz a fejem ahhoz, hogy blogolni tudjak).

Jó volt ez a kis hazalátogatás, részben a szokásos dolgokat csináltam, körbejártam a családot, vettem egy új futócipőt a Spuriban, ilyesmik. De most terven felül beiktattam egy különlegesebb programot is. Nem sokkal utazás előtt, hirtelen felindulásból megnéztem, milyen teljesítménytúrák lesznek szombaton Pest környékén, hátha sikerül valamelyikre elmennem, hogy kicsit megidézzem a dicső múltat :) Meg amúgy is, bár szoktam túrázni mindenfelé, de a magyar teljesítménytúráknak szerintem nincs párja. Ilyenkor tavasszal már minden hétvégére jut egy csomó ilyen túra, és elég hamar meg is találtam a megfelelőt, a börzsönyi Teleki Pál emléktúrát. Már csak azt kellett eldöntenem, melyik távon induljak. Nagyon csábított az ötvenes, de egy ilyen szintes terepen, mint a Börzsöny, egy ilyen távot lenyomni úgy, hogy nem készültél rá célirányosan, nem a legokosabb döntés, és ezt szerencsére magam is beláttam egy ponton (bár nagyon rezgett a léc :)). Úgyhogy végül egy harmincas lett belőle. Drégelypalánkon volt a rajt, ide kellett felvonatoznom Vácról a patinás "kis pirossal", egy Bzmot típusú motorvonattal, ha ez mond valamit a vasútrajongóknak. Az én vasútrajongásom mondjuk ebben a közel másfél órában átmenetileg mélypontra zuhant, mert nem volt fűtés és teljesen átfagytam, mire odaértem, de aztán szerencsére hamar felmelegedett az idő, sőt már kiszállva is sokkal jobb volt :) Egész sokáig sütött a nap, csak délutánra felhősödött be, mondhatni tökéletes túraidő volt. Néhány helyen eszembe is jutott, hogy esőben vagy sárban egy-két szakasz elég veszélyes lett volna, de így lehetett szépen haladni, és így is volt egy csomó patakátkelés, hogy kihívásokban se legyen hiány. Nekem ez a túra tömény nosztalgiahullám volt, mert a kiköltözésem óta szerintem nem is jártam a Börzsönyben, és az útvonal érintett egy csomó gyönyörű helyet, ahol régen gyakran megfordultam és sok szép emlékem fűződik hozzájuk: a Nagy-Mána vadregényes tisztása, az egész gerinc a hihetetlen kilátással, a Nagy-Hideg-hegy és persze a jó öreg Csóványos, ahová még anno csak a betoncsőben, vaslétrákon kapaszkodtunk fel a kilátóba (szerintem illegálisan), mostanra meg már csigalépcső fut a belsejében, és szép takarosan körbe is építették. (Hát igen, így múlik el a világ dicsősége :D) Az ellenőrzőpontokon kedves-vicces pontőrök, útközben sok-sok összemosolygás, poénkodás, szia-hajrá-jó utat, minden benne volt ebben a napban, amiért szeretek otthon teljesítménytúrázni. 

 

Frissen elrajtolva

Drégelyvár

Nagy-Mána

Hegyi gasztronómia

A csóványosi kilátó

Csúcspanoráma

Mindegy is :)

Energiapótlás a Nagy-Hideg-hegyen

Az Inóci-vágás

A kóspallagi kálváriadomb

Kóspallag

... és a cél

A túrának egyetlen szépséghibája volt csak, illetve igazából a saját hibám, hogy abban a bakancsban mentem el, amit még (ha emlékeztek) a Pireneusokból kb. harmadúton, jól kitaposva hazaküldtem, de azért könnyebb túrákra megtartottam, mert amúgy még teljesen használható volt. A "könnyebb túra" fogalmával viszont jelen esetben egy kicsit elszámítottam magam :) Persze gondolhattam volna, hogy az 1400 méternyi szint azért nem olyan laza, de ilyenekben hajlamos vagyok kicsit könnyelműen venni a dolgokat. Jól szét is szedte a lábamat a bakancs, főleg a végén a meredek ereszkedőnél a hírhedt Inóci-vágásban. Akkor azért áldottam az eszemet, hogy csak a harmincasra jöttem, a hosszabbik távon már lehet, hogy komolyabb gondjaim is akadtak volna.

Így viszont elég hamar kihevertem a kalandot, és a látogatásom utolsó állomásaként még húsvétoltam egy gyorsat apukáméknál. Tök aranyosak voltak, megint rendeztek a kertben csokivadászatot nekünk, többségében negyvenpluszos "gyerekeknek" (valódi kisgyerekek nincsenek a családban, de mi azért tudjuk hozni a formánkat :))). Jó volt, csak gyorsan elrepült ez is, de nem baj, majd a nyári közös nyaraláson bepótoljuk. Most meg már itthon vagyok, visszarázódtam a szokásos kerékvágásba (ma volt megint szemölcsfagyasztás, és még mindig nincs vége!). Ó, és amit elfelejtettem, hogy közben voltunk Barcelonában is, még a magyarországi utam előtt, csak már nem volt időm elmesélni a rohanásban, de még majd sort kerítek arra is, legalább a képek miatt :)