Luxemburgon innen és túl: blues, metál, meg a kacsák

A pireneusi vándorlásom egyik nagy felismerése (amit azóta is igyekszem beépíteni az életembe) az volt, hogy ne hagyjam, hogy egy napom is értelmetlenül teljen el. Azaz bármennyire is próbálnak bedarálni a hétköznapok meg a meló, minden nap történjen valami, amiért érdemes volt élni. Ezt nagyjából tudom is tartani, de azért nem mindig könnyű.

Most is például ömlik rám a munka, de azért igyekszem mellette tartalmas és élvezetes dolgokat is csinálni, úgymint főzés, edzés, barátokkal találkozás. A múltkori teljesítménytúrát amúgy egész jól kihevertem, három nap múlva már semmi bajom nem volt, azt leszámítva, hogy a derekam még néha nyűgös, de a gyógytornászom szerint ez a mozgáshoz való visszatérés normális része. Szóval úgy döntöttem, ezt most elhiszem, és folytatom kitartóan (de azért nem ész nélkül) az edzéseket. Rosszabbul nem lettem, ez mindenesetre biztató :)

Aztán voltak itt barátaink Brüsszelből, csütörtökön vacsoráztunk meg beszélgettünk egy jót a kedvenc thai éttermünkben, pénteken pedig blueskoncerten voltunk egy rockklubban, ami utána fergeteges metál-dj-partiba torkollott, úgyhogy hajnali háromig (zárásig) ott tomboltunk. De másnap muszáj volt összeszedni magunkat, mert megbeszéltük barátokkal, hogy kinézünk a Duck Race-re, az évente (idén már 24. alkalommal) megrendezett jótékonysági kacsaúsztatásra. Húszezer gumikacsát bocsátanak ilyenkor vízre az Alzette folyón, és gyakorlatilag tombolaként működik a dolog, mert a versenyző kacsákat jelképesen "megveheted", és mindenféle dolgokat lehet nyerni, a bevételt pedig karitatív célra fordítják. Erről jól lecsúsztunk, sajnos minden kacsa elkelt már, mire kapcsoltunk, de a lényeg maga az élmény meg a hangulat. Amúgy is zsongott a város, megjött újra a szép idő, turisták tömkelege mindenütt, egy futóverseny is zajlott épp a hétvégén, minden terasz tele vidáman napozó emberekkel... És újból rácsodálkoztam, mennyire elképesztően szép ez a város.

A kacsaverseny a Grundon volt, a város alsó, történelmi részében. Itt megnéztük a rajtot, ami úgy nézett ki, hogy egy daruval leeresztettek a híd mellett egy óriási zsákot, benne a húszezer kacsával, aztán egy nyíláson szépen beleengedték őket a vízbe. A felfordulva úszó példányok azért kissé morbid hatást keltettek :))) Utána átvonultunk az apátság előtti főtérre, ahol a parti zajlott, zenével, mindenféle vendéglátással, és közben kivetítőkön lehetett követni a verseny történéseit. Végül átsétáltunk a finisbe, és a folyópartra lemászva távolról figyeltük, ahogy a halásznadrágos szervezők nagy szűrőkkel serényen meregetik ki a vízből a célba érő versenyzők tömegeit. Nagyon ügyesen és hatékonyan dolgoztak, de három kacsa így is meglógott, és róluk kénytelenek voltak lemondani, mert a folyó felénk eső ágán úsztak le, ahová nem tudtak utánuk jönni. Minket azonban nem ilyen fából faragtak: a "mindent a környezetért" jegyében rögtön a három szökevény után eredtünk a part mentén. A fiúk kerítettek néhány faágat és sikeresen ki is halászták őket, majd a legkevésbé sem etikus módon úgy döntöttünk, hogy őket most már megtartjuk. A buli után tehát egy olasz étterem teraszán, jó maffiózók módjára megosztoztunk a zsákmányon, pénzkötegek helyett három gumikacsán (ami pont jól is jött ki, mert három háztartás képviseltette magát az akcióban).

Szóval minőségi időtöltésben nem volt hiány ebben a pár napban. Másnap még jógáztam és sétáltam is egyet az erdőben, úgyhogy azt hiszem, készen állok a munkahétre, ide nekem minden szívást (na jó, inkább ne :))