Most csak így futtában elmesélem, hogy sikeresen abszolváltam utazásom első felvonását Budapesten, ami most még a szokásosnál is intenzívebbre sikerült. Eleve húzós szokott lenni, mert ugye ilyenkor az ember a családlátogatás mellett igyekszik a lehető legtöbb baráttal is találkozni, és ez nekem mindig elég nagy kihívás. Mert ezek mind fontos találkozók és mély beszélgetések hozzám nagyon közel álló emberekkel, akiket nem szeretnék futószalagon kezelni, szóval kell egyrészt a jó szervezés (amiből rendszerint túlszervezés lesz :))), másrészt az is, hogy igazán "jelen" tudjak lenni mindenkivel, minden alkalommal. Csak most eleve úgy érkeztem, hogy rettenetesen ki voltam készülve a munka miatt (nem túlzás azt írnom, hogy kész emberi roncs voltam fizikailag és mentálisan is), szóval innen kellett valahogy emberi formába hoznom magam :)
Ehhez pedig jobb helyre nem is érkezhettem volna, mint Dunavarsányban élő barátnőmhöz egy ottalvós látogatásra, ami valóságos szanatórium volt ebben az állapotban. Nagyon-nagyon jól éreztem magam, csomót beszélgettünk, és megismerkedtem (meg persze életre szóló barátságot kötöttem) a csodálatos Pierre-rel, aki egy mintegy harminckilós basset hound-kölyök :D Szóval erős kezdés volt, és még mi minden jött ezután! Miután átcuccoltam apukámékhoz, Pesten folytattam a turnét egy jó barátommal és egy élőzenés kocsmázással, ahol minő meglepetés: a formáció énekese (aki valahonnan ismerősnek tűnt) nem volt más, mint a Sing Sing zenekar (emlékeztek még?) egykori frontembere. Maga a koncert is jórészt a régi dalaikból állt, tiszta időutazás volt, rögtön harminc évet fiatalodtam :) Meg azért egy ilyet meghallani, miután évtizedeken át a passzív emlékeid között pihent... Szerintem mostantól ez lesz az új himnuszom a nehéz időkben :)
Ezután pedig a partifaktort sikerült még egy szinttel magasabbra emelni (ezt nem direkt ilyen tudományosan terveztem, csak pont így alakult), szóval ezután egy jó barátnőmet látogattam meg, akivel miután egy nagyon inspirálót beszélgettünk és kijátszottuk magunkat a beszélő plüsshörcsöggel, elmentünk egy magyar alter-buliba, ami... hát most ide kellene valami nagyon ütős jelzőt találnom, de bajban vagyok a szavakkal, mindenesetre ezt most tényleg eléggé odatettük :) Régi és új számokat is játszottak, közel hajnali ötig táncoltunk, és ez már nagyon kellett. Mármint nekem mint külföldön élőnek nagyon hiányzik, hogy magyar számokra (és tényleg jó számokra!) is tudjak néha bulizni. Úgyhogy nagyon szoktam örülni, amikor itt Budapesten összejön egy-egy koncert vagy egy ilyen parti, mint ez a mostani. Szerintem egy (vagy több) ilyenre még visszajövök majd... :)
Persze azért nem csak buliból áll az élet, voltak csendes és nyugalmas programjaim is ebben a pár napban. Eleve most a hét első felében (máig) távmunkáztam, aztán közben meglátogattam nagymamámat és vele is nagyon jó volt együtt lenni. Meg felugrottam húgomékhoz, akikhez most érkezett egy új családtag egy kisnyúl, Berci személyében. Berci egyébként lehet, hogy (nem eléggé elítélhető módon :D) nemváltáson töri a fejét, mert az állatorvos felvetette, hogy lehet, hogy lány, és akkor valószínűleg Berta lesz belőle :) Bárhogy is alakul, hihetetlenül cuki és bolondos, szerintem sok örömük lesz benne. Ja, és ha már nyugis programokról beszélünk, most kivételesen egy olyan akciót is megejtettem, hogy (mivel ilyenkor a sok találkozó között mindig hiányzik egy kis "énidő", amikor csak úgy lófrálok a városban vagy valami hétköznapibb dolgot csinálok) barátnőmmel elmentünk egyszer turkálóba is :D
Végül pedig (bár ebbe most nem szeretnék nagyon belemenni, mert ez viszont kicsit felkavaró volt) a látogatásomba beleesett március 15-e is... A tüntetést pont átaludtam, de annyit azért sikerült utólag megtudnom a napi hírekből, hogy észrevétlenül a rovarvilág jeles képviselőjévé váltam, és ebbéli minőségemben tegnap este, az utolsó (amúgy nagyon klassz) barátnős találkozó után sikerült belefutnunk a Margit-hídi tüntetésbe. Hát basszus, elég ijesztő ezzel az egész helyzettel itthon, testközelből szembesülni. (Ja, és hogy súlyosbítsam a helyzetemet, amúgy kettős állampolgár is vagyok ;))
De most ezekre nem akarok egy ideig gondolni, most hamarosan repülőre szállok Milánó felé, ahol majd Giulia vár, és remélhetőleg alaposabban is szemügyre veszem az olasz Alpokat (és igyekszem nem megfagyni). Addig is íme néhány teljesen random kép az elmúlt napokból :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése