helló, hallókészülék!

Közben a fülem körül is zajlottak az események, és tegnap kezdetét vette egy másfajta utazás. Ha még emlékeztek, az operáló dokival abban maradtunk, hogy addig is, míg (fél év múlva) visszatérünk egy újabb műtét lehetőségére, kipróbálom a hallókészüléket. Nagy nehezen neki is álltam intézkedni, és végül tegnap este vettem át a szerkentyűt.

Már nagyon készültem a katarzisra, milyen lesz majd sztereóban hallani, de a valóság kegyetlen pofonnal cáfolt rá erre a várakozásomra. Ez... Ez valami borzadály. Most lettem csak igazán süket :) Jelenleg olyan az egész, mintha mindent a víz alól vagy eldugult füllel hallanék. Mintha elvettek volna a jó fülem hallásából, a másik oldalról pedig semmit nem kapnék vissza. Egyrészt tehát a jó fülemre kevesebbet hallok, a másikon pedig rajta van egy készülék, amivel szintén nem hallom, amit kellene, ám minden más zörejt felerősít. Mint például a saját gépelésem hangját, amikor dolgozom. Ettől a munkámra is kevésbé tudok koncentrálni (ami most baj, mert hamarosan megint ránk szakad egy nagyobb mennyiségű meló). Egyébként nem egy fapados modellről beszélünk, direkt olyat választottam, ami a lehető legalaposabban szűri/szelektálja a különféle hangokat, tehát jelenleg ez az elérhető legjobb technológia. Persze mondták, hogy szar lesz az elején, mert az agyamnak át kell állnia a két irányból érkező információk feldolgozására. És végül is igaz, hogy szinte az egész életemet (hatéves korom óta) "egy füllel" töltöttem, és biztosan időbe telik, amíg a rossz fülemet is sikerül munkára fogni, meg rávenni az agyamat, hogy ne mindent egy füllel próbáljon menedzselni. Lehet, hogy ilyen szempontból "könnyebb" azoknak, akiknek alapból mindkét füle rossz volt. Nem tudom, mindenesetre erős kétségeim vannak. Arról nem is beszélve, hogy a hajamat sem tudom normálisan hordani. Most át kellene fésülnöm a másik oldalra (hogy takarjon), úgy viszont időnként hozzáér a készülékhez, és azt a hangot persze hibátlanul hallom, minden más szükségtelen zajjal egyetemben. Szóval most eléggé irritált és ingerlékeny vagyok úgy általában, minden más kellemetlenséggel kapcsolatban is, ami amúgy nem érdekelne. Azért igyekszem türelemmel lenni, és becsülettel végigcsinálom ezt a két próbahetet, a többit pedig majd meglátjuk. Egyelőre úgy érzem, nagyon sok mindennek kellene változnia ahhoz, hogy ez nekem megérje.

Szerencsére azért közben történnek jó dolgok is. Most a hétvégén lett volna egy ottalvós kutyavigyázás jó barátainknál, de közben úgy alakult, hogy a barátnőm mégiscsak otthon marad a gyerkőccel. Ennek ellenére a meghívás továbbra is áll, szóval végre jó alaposan kibeszélgethetjük magunkat, amire már évek óta nem volt módunk. Közben pedig tervezgetem a tavaszt és a nyarat, már kilátásban van egy csomó izgalmas dolog - már csak a mateknak kell kijönnie, hogy ez legalább köszönő viszonyban legyen a rendelkezésre álló éves szabadságommal :D