a kihívások hete

Még itt vagyok, csak az utóbbi időben nem voltam annyira jó formában, így nem igazán volt ihletem írni. A hallókészülékkel kapcsolatban nemigen javultak a dolgok, hordtam becsülettel, de a nyomás a fejemben továbbra sem múlt el, és a nap végére mindig eléggé kimerültem, sőt volt, hogy már délután ki kellett vennem, mert egyszerűen nem tudtam tőle figyelni a munkámra. Most csütörtökön kellett visszamennem az üzletbe, és már el is döntöttem, hogy akkor visszaadom és ezzel pontot teszek a történet végére (ez még csak amolyan "próbaidőszak"). Elmondtam az összes nyűgömet, majd kiderült, hogy ezt a problémát simán lehet korrigálni, mert csak beállítás kérdése :) El is vitte a fickó és csinált vele valamit, utána pedig tényleg sokkal jobb lett. Mondta, hogy ez egy hosszabb folyamat, nemcsak az, hogy megszokjam, hanem az is, hogy a megfelelő beállítást kikísérletezzük. Időm pedig bőségesen van rá, alsó hangon három hónap, de akár ennél több is lehet, ha szükséges. Szóval elég jó fejek, nagyon profi és ügyfélbarát üzlet, úgyhogy egyelőre még nem adom fel a próbálkozást.

Ennél kevésbé pozitív történés, hogy hétfőn beteg lett az egyik nyuszink. Náluk sajnos néha előfordul, hogy valami megzavarja az emésztésüket, és mivel hányni nem tudnak, az történik, hogy gyakorlatilag leáll a rendszer és egyszer csak abbahagyják az evést. Szóval nincs értelme abban reménykedni, hogy maguktól túllesznek rajta, akár egy-két napon belül is életveszélyes állapotba kerülhetnek. Ez így ijesztően hangzik, de ha időben közbelép az ember, akkor a probléma viszonylag egyszerűen kezelhető gyógyszerekkel. És könnyű észrevenni, mert ők amúgy állandóan esznek, szóval ha valami kaját nem fogadnak el, akkor tudod, hogy baj van. Persze azonnal hívtuk az állatorvost, de akkor már késő este volt, és amilyen "szerencsések" vagyunk, a közeli rendelő (ahol mindig van éjszakai ügyelet) most kivételesen zárva volt, és valami telefonos központtal tudtunk beszélni, akik továbbirányítottak egy ügyeletes rendelőhöz. Amiből egész pontosan kettő van az országban, egy az északi, egy pedig a déli részen. (Lásd még: Luxemburg árnyoldalai.) Na jó, így is csak fél órát kellett autóznunk, de akkor is milyen ez már. Valami no name faluban volt a rendelő, ráadásul ott csak ellátni tudták, bent tartani nem (ahogy a mieink szokták), így miután megkapta az első adag gyógyszereit, nekünk kellett itthon folytatnunk a kezelést. Háromféle gyógyszer, plusz probiotikum, a szájába, fecskendőből. Hát, kétemberes munka volt és mindhárman megszenvedtük... Ilyenkor látod, mekkora erő van egy ilyen kis szelíd, félénk állatban :) El is különítettük, hogy tudjuk követni, pontosan mit eszik, meg mit produkál, és egy nap után lassan elkezdett jobban lenni. Még így is csak ímmel-ámmal evett, de ahogy újra összeeresztettük őket, teljesen megtáltosodott, újra pont olyan lett, mint előtte volt. Nagyon szeretik egymást, szóval szerintem a másik nyuszi társasága legalább annyit segített rajta, mint a gyógyszerek. Azóta is nagyon jól van, újra remek az étvágya, igyekszik behozni a lemaradást, mi pedig örülünk :)

 

Éjfélkor az ügyeleten

Az elkülönítőben :)

Még említésre méltó, hogy tegnap végre összeszedtünk magunkat és elmentünk egy tisztességeset túrázni, igaz, csak ide a közeli erdőbe, ami az utcánk végén kezdődik. Az idő nem volt túl baráti, bár az esőt szerencsére megúsztuk. Túl sok emberrel nem találkoztunk, traktorral meg friss trágyával viszont igen :) Itt Luxemburgban elég kiterjedt mezőgazdasági tevékenység folyik, lépten-nyomon szántóföldek meg legelők vannak, szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy bárhol élsz, gyakorlatilag együtt lélegzel a mezőgazdasággal. Szó szerint is :D Amikor eljön a trágyázási szezon, senki nem menekül. Az üzleti negyed csillogó-villogó irodaépületeinek öltönyös alkalmazottai sem. Ilyenkor mindannyian egy sorsban osztozunk :) Szóval ennek is nemsoká eljön az ideje, meg reméljük, hamarosan végre megérkezik a tavasz is...

 

Csak hogy ebből se maradjatok ki ;)