pirog-kodás

Hú, micsoda esténk volt tegnap! Ahogy a decemberi vacsorapartin Mirek barátunkkal megbeszéltük, tegnap átjött, hogy megtanítson minket a pierogi készítésének fortélyaira. Óriási szatyorral érkezett, benne gyúródeszkával, sodrófával, krumplinyomóval, meg egy halom cuccal a lengyel boltból. És persze hozta magával a szakértelmét is, hiszen már gyerekkorában elsajátította a tudást (meg amúgy is nagyon profi a konyhában). Mindemellé pedig tök jól beszél magyarul. Ennyit arról, hogy mennyire voltunk elkényeztetve :D

A pierogi készítése nem éppen a "gyorsan valami finomat" kategóriába tartozik: összesen valami négy órát dolgoztunk (igaz, hogy gyakorlatilag háromféle fogást készítettünk, és Mirek több munkafázist is egyedül csinált, mialatt mi figyeltünk, meg én közben buzgón jegyzeteltem is). De a legfontosabb, hogy óriási fun volt :) Tehát először is csináltunk kétféle pierogit, egy hagymás-krumplis és egy káposztás-gombás változatot. Az eljárásnak vannak mindenféle buktatói, például fontos, hogy milyen állagú és vastagságú a tészta, hogy mennyi tölteléket teszünk bele, meg hogy a kis jószágok ne tapadjanak egymáshoz, se semmi máshoz, és legyenek jó alaposan lezárva, hogy a főzéskor se szökhessen ki a töltelék. De nagyon jó tanárunk volt Mirek személyében, mi pedig úgy tűnik, egyelőre sikeresen vettük a kihívást (bár ez majd akkor fog kiderülni, ha magunk is nekiállunk :)). Meg még csináltunk desszertet is, Mirek saját fejlesztésű, különleges fehérrépás-diós-lekváros tekercsét, ami elég meglepő párosítás, de nagyon jól működik. Az ember sokszor nem is gondolná, hogy látszólag össze nem illő ízek milyen jól tudnak harmonizálni egymással.

Utána pedig nem maradt más, mint elfogyasztani a remek végeredményt - nem mertem számolni, hogy hány darabot ettem, de biztosan kétszámjegyű volt a mennyiség :) Egyszóval fantasztikusan élveztük ezt az estét, innen is köszönjük, és reméljük, lesz még folytatás!

 

Mirek művészi kompozíciója :)