Barcelona

Immár számomra is visszavonhatatlanul beköszöntött az ősz: már egy ideje újból a luxemburgi életet élvezem :) Egyébként tényleg élvezem: a hosszú távollét után jólesett hazatérni a megszokott kis otthonomba (nyusziiiik!), és újra találkozni a sok jó baráttal. Egész más szemmel látok most rá az itteni életemre, és bár nyilván nagyon hiányoznak a hegyek, arra is rájöttem, hogy itt is mennyi jó dolog vesz körül, amiért hálás lehetek és amit korábban talán túl természetesnek vettem. A túrán mondták páran (és magam is ettől tartottam, mert történt már velem ilyen), hogy a szürke hétköznapokba visszatérve majd biztos tiszta depressziós leszek és nem találom a helyemet, de ez meglepő módon elmaradt: inkább az történt, hogy lelkesen elkezdtem újra "felfedezni" az itteni életemet. Szóval most tombol a pozitív flow ezerrel, és már csak azt remélem, hogy ez még jó ideig ki fog tartani.

Azért - jócskán megkésve - beszámolnék még a barcelonai kis vakációnkról, ami a rövidsége ellenére elég tartalmasra sikerült. A célba érésem másnapján átbuszoztam Barcelonába, ahol este találkoztunk Andrással. Kicsit aggódtam, hogy a hegyekben töltött két hónap után hogy fogom viselni egy nagyváros nyüzsgését. Az első sokk nem is váratott sokat magára, mert a szállást pont a Ramblán keresztül sikerült megközelítenem, ami teljes hosszában fel volt túrva, és csak úgy özönlöttek rajta az emberek, mert épp aznap kezdődött egy többnapos kulturális rendezvénysorozat. Utána viszont örültünk ennek az időzítésnek, mert a kultúrhétnek köszönhetően minden nap rengeteg program, koncert volt, a város megtelt élettel, ugyanakkor mivel a főszezon már véget ért, nem volt olyan iszonyatos tömeg. Egy viszonylag puccos szállodában találtunk szállást, a Barri Gòtic negyedben, ami a helyi bulinegyed - ez azzal is járt, hogy hajnalban az utolsó ordibáló részegeket épp váltották az első takarítóautók, így a kiváló hangszigetelés ellenére sem volt éppen csendes a pihenésünk :) Mondjuk én annyira kimerült voltam, hogy még ez sem zavart az alvásban. Vicces módon a túra utóhatásaként leginkább két dolgot akartam folyamatosan: enni és aludni. Ja, és így a civilizációba visszatérve az elején minden szupermarketnek megörültem, hogy nicsak, ott egy vásárlási lehetőség :)))

Barcelona amúgy mindkettőnknek nagyon bejött, még sosem jártunk itt korábban. Igyekeztünk egyensúlyt teremteni a célirányos városnézés és a céltalan sétálgatás, teraszozás között. Erre szükség is volt, mert a hegyekben eléggé lelassultam és elszoktam a sok embertől, impulzustól, szóval nem tudtam felvenni a szokásos "városnézős" tempót. Egyszer még a tömegiszony is elkapott, amikor egymás után több, még ilyenkor is turistáktól nyüzsgő helyet látogattunk meg, de aztán gyorsan orvosoltuk a dolgot, és megint jó volt minden. Egy teljes napot szenteltünk Gaudínak: megnéztünk két villát, a Casa Batllót és a Casa Milát - most először használtunk audioguide-ot, és rájöttünk, mennyire jó találmány :) Utána pedig nem maradhatott ki a csodás Güell park sem, erre is már nagyon kíváncsi voltam. Gaudí munkái valami elképesztőek, az izgalmas, természetből vett formákkal és a korát megelőző technikai megoldásokkal. A Sagrada Famíliába sajnos nem jutottunk be, már egy héttel előre sem volt belépőjegy, így már csak emiatt is vissza kell jönnünk még.

Voltunk a helyi Picasso-múzeumban is, ami szintén tök érdekes volt, mert főleg a korai életszakaszát, első munkáit, szárnypróbálgatásait mutatták be, olyanokat is, ahol csak úgy magának firkálgatott számlákra meg mindenféle papírfecnikre, és a különböző stílusokat, technikákat próbálgatta. Jártunk persze a katedrálisban is, ahol a tetőről is meg lehetett nézni a kilátást, bent pedig egy jó kis VR-kisfilmet a városról. A többi programunk inkább szabadtéri volt: kipróbáltunk néhány felvonót, köztük azt is, amelyik jó hosszan a tenger felett halad - nem mondom, hogy nem paráztam az elején, de ahogy elindultunk, teljesen magával ragadott a látvány. Esténként pedig elvegyültünk az éjszakai életben (amíg ki nem dőltem este 10-kor), és hallgattuk/néztük az épp zajló koncerteket vagy egyéb programokat. Utóbbiak közül nekem volt egy abszolút kedvencem (Andrásnak nem lett az :)), amit muszáj elmesélnem. Elég nehezen tudnám definiálni, talán a "posztmodern performansz" megnevezés illene rá leginkább. A tengerparton, már este a sötétben, felhúztak egy nagy színpadot, rajta több tucat láthatósági ruhás ember nyüzsgött. Két építőipari emelőplatformon a zenészek (fúvósok és dobosok) foglaltak helyet, akik valami titokzatos, éteri hangulatú zenét játszottak. Közben valaki a jobb szélen (szintén a produkció részeként) folyamatosan flexelt. Ezalatt szép lassan felfújtak egy óriási fekete emberfigurát, majd felengedték a levegőbe és hason fekve lebegtették. Közben az egyik láthatóságis nő egy hangosbeszélőbe, szinte levegővétel nélkül üvöltött vagy húsz percen át, teljesen olyan benyomást keltve (a nyelvet nem ismerők számára), mintha egy katalán függetlenségi tüntetésbe csöppentünk volna, de mint utóbb kiderült, csak Barcelona nagyszerűségét méltatta igen vehemensen. Aztán a bámészkodó tömegbe egyszer csak begördült egy mentőautó, megállt a színpad előtt, és kitolták belőle a pácienst, aki szintén csatlakozott a produkcióhoz. A háttérmunka pedig mindeközben is zajlott: felfújtak egy újabb, ezúttal fehér színű, monumentális emberalakot, amit aztán a levegőbe emelve futkostak körös-körül a tömegben, és ezzel ért véget a mozgalmas előadás, amit szerintem a fellépők legalább annyira élveztek, mint a közönség. Nem mondom, hogy ez az egész történéssorozat összeállt volna bármivé is, de annál szórakoztatóbb volt :)) 

Az utolsó napunkon pedig elmentünk egy kicsit túrázni is. Barcelonától egy órányi vonatozásra fekszik Montserrat, egy hegyekbe vájt kolostor, ami már önmagában is nagyon látványos, de ha az ember elindul a rengeteg túraútvonal bármelyikén, hamarosan döbbenetes sziklaképződmények között találja magát. Sokáig elnézegettük a szürreális, püffedt sziklaformációkat: tisztára olyanok voltak, mintha egy óriás egy nagy adag purhabbal gyártott volna mindenféle figurákat :)

Szóval jó kis mininyaralás volt ez, az egyetlen baj az volt vele, hogy nagyon gyorsan elrepült. De annyira jól éreztük magunkat (és annyi látnivaló kimaradt), hogy ide még biztosan visszatérünk a közeljövőben!