Saint-Jean-Pied-de-Port

Itt volnánk hát Saint-Jean-Pied-de-Port-ban, ebben a gyönyörű középkori faluban, ahol sok vándor útja keresztezi egymást, hiszen nemcsak a GR10-nek van itt egy állomása, hanem a Szent Jakab-útnak (azaz az El Camino zarándokútnak) is. A hangulat is ennek megfelelő: zarándokok és hátizsákos túrázók a világ minden tájáról, mellette "normál" nyaralók, motorosok, meg persze a helyi lakosság, ami együtt igazán izgalmas egyveleget alkot. Nekem nagyon bejön ez az életérzés, és ha holnap nem kellene továbbindulnom, szívesen maradnék még, hogy jobban is kiélvezhessem.

Egy hagyományos baszk stílusú fogadóban szálltunk meg, ahol a tulaj nagy lelkesedéssel fogadta, hogy magyar vagyok: kiderült, hogy sosem volt még magyar vendégük, úgyhogy rögtön fel is kellett szúrnom egy gombostűt az étkezőben kifüggesztett világtérképre. Végre sikerült egy igazán jót aludnunk, a mai napot pedig főleg vásárlással és postázással töltöttük. A felszerelésünkön ugyanis kicsit alakítanunk kellett: Marie terepcipője nem bizonyult megfelelő választásnak és teljesen kicsinálta a térdét, így vett helyette egy bakancsot, nekem pedig a hátizsákomról derült ki, hogy ami az eddigi túrákon jól működött, az ide nem feltétlenül elég, úgyhogy vettem egy jobbat (a régit pedig hazaküldtem, néhány felesleges cucc kíséretében).

Holnap viszont csak egyedül indulok tovább: Marie térde sajnos annyira kikészült, hogy pihentetnie kell még, így ő marad még egy napot. Úgyhogy ma a szálláson még koccintunk egyet búcsúzóul, aztán ki tudja, összefutunk-e még. Bár egy ilyen túrán semmi nem lehetetlen...