akkor elrajtolunk

Sokat töprengtem azon, hogyan is írjam meg ezt a beköszönőt. Nehéz megtalálni az első szavakat egy olyan bloghoz, amit már nagyon régen el akartam indítani, de soha nem szántam rá magam, hogy tényleg megtegyem. Már tizenegy évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, amikor kiköltöztünk Luxemburgba, hogy milyen jó lenne dokumentálni az élményeket, és megosztani őket a barátokkal (meg persze ilyen módon is tartani a kapcsolatot mindenkivel), de valahogy sosem éreztem magam „elégnek” ehhez. Soha nem voltam egy nagy tartalommegosztós típus meg a kommunikáció bajnoka, ahogy ezt a Facebookon is láthattátok (én az a fajta ember vagyok, akinek még a telefonálás is kihívást jelent :)). Egyszóval nem tudtam, mennyire lennék képes a történéseket igazán érdekfeszítő módon megörökíteni, és egyre csak halogattam a dolgot, sőt félig-meddig le is tettem róla. Közben teltek az évek, gyűltek az élmények, amiket jól nem írtam meg (bár azért egyikőtök sem maradt sztorik nélkül). Ugyanakkor, ahogy egyre öregebb és bölcsebb leszek (nem), egyre inkább arra jutok sok mindennel kapcsolatban, hogy ha valamit nagyon szeretnél, nem érdemes örökre elengedni csak azért, mert nem tetted meg rögtön, mert később annál jobban fogod csak sajnálni. Így hát most belevágok, a többit pedig meglátjuk.

Egyébként lehet, hogy soha nem szántam volna rá magam a blogolásra, ha nem készülnék most egy olyan nagyszabású kalandra, amit viszont mindenképpen szeretnék megosztani veletek. Ezt nagyjából már mindenki tudja különböző részletességgel, de azért még előtte jelentkezem egy poszttal, ahol bővebben is kifejtem. Mivel csak most kezdek az egész blogolással próbálkozni, előre is elnézést az esetleges bénázásokért, de bízom benne, hogy idővel belejövök majd. :)

Most tehát elköszönök, és akkor hamarosan ismét jelentkezem!