költözködünk

A hatásvadász cím után máris lehűteném a kedélyeket: nem költözünk új lakásba, ez most csak munkahelyi sztori :) És rögtön folytatnám is egy közhellyel: végre eljött az a nap, amire évek óta annyira vártunk. Vagy legalábbis én mindenképp. Még a Covid idején kellett kiköltöznünk a régi toronyépületből, ahol addig dolgoztunk, és ideiglenesen az egyik régebbi épületünkbe költöztettek minket az új irodák megépüléséig. Nagyon durva, hogy ez már közel négy éve volt... És csak azért repült el ilyen gyorsan ez az idő, mert az évek során (nagyrészt a körülmények miatt) a bejárási fegyelmem eléggé leromlott :) Ez egy nyolcvanas évekbeli épület, tehát még csak nem is a legrégebbi az intézményi épületek közül, de már ezer sebből vérzik szegény. A csapokból alig folyik, vagy kirobban, vagy éppen szörnyű nyikorgás mellett jön fel a (kizárólag hideg) víz, nyáron nulla légkondi, télen pedig irtózatos hideg van, legalábbis a mi irodánkban, ahol a fűtés valamiért nem megy normális hatásfokkal (volt, hogy haza kellett mennem, annyira fáztam). A karbantartással már nyilván nem nagyon foglalkoztak, hiszen már megvolt a terv, hogy költözünk, és közben épültek az új irodáink. Ja, és minket Zsuzsi barátnőmmel (akivel közös irodában vagyunk) még azzal is megvert a sors, hogy egy másik nyelvi osztály folyosóján kaptunk helyet, akik valami elképesztően zajosak voltak. Ami azért probléma, mert itt nem rendes belső falak, hanem csak válaszfalak vannak. Jó, én is hibás vagyok, mert belőlem teljesen hiányzik az asszertivitás és sosem szóltam, csak csendben dühöngtem, vagy átvonultam egy épp otthonról dolgozó kollégám helyére, vagy hazamentem, ha már nem tudtam tőlük dolgozni. Meg aztán úgy voltam vele, hogy úgyis hamarosan elköltözünk. Na, szóval ezt az irodát én minden elemében utáltam, tényleg az volt az egyetlen pozitívum benne, hogy Zsuzsival együtt lehettünk.

Na, de most végre eljött az aranykor :) Múlt pénteken dobozoltunk, most a héten költöztetik át a holmijainkat, a jövő héttől pedig már az új irodába fogunk járni. Már átmentünk párszor terepszemlét tartani és megjelölni, hogy hogyan szeretnénk elhelyezni az asztalainkat. Én teljesen odavagyok, nagyon szép, modern, tágas iroda, minden megvan benne, amire csak vágyik az ember (meleg víz!!!). Persze ez csak az én szubjektív véleményem, mások lehet, hogy nagyobb nosztalgiával viseltetnek a régi helyünk iránt, és nincsenek annyira lenyűgözve, mint én :) A folyosó felőli üveg válaszfalaktól azért én is tartottam az akvárium-fíling miatt, de végül is az sem olyan vészes.

A költözés számos nyeresége között pedig el ne felejtsem megemlíteni, hogy gazdagabb lettem egy csodaszép spanyol mesekönyvvel :) 101 mese a világ minden tájáról, Grimm, Andersen és hasonlók. Zsuzsi selejtezte a benti könyveit, és felajánlotta, hogy gyakoroljam a spanyolt. Még csak most kezdtem a nyelvórákat, kettes szintre járok (a 12-ből), szóval még a múlt időt sem tudom, de ilyen apróságokon nem akadunk fenn :D

 

Egy korszak vége

... és a Mesekönyv :)